Bili

A kicsi mostanában mindig szólt előre, hogy "piszilni kell", "kakilni kell", így hosszas tanakodás után megvettem egy bilit neki tegnap. Nehogy én fogjam már vissza a gyereket a fejlődésben. A boltban már ez nagyon is remek ötletnek látszott, ugyanis kiválasztott egy ilyen kis szék alakú darabot,rá is támaszkodott, majd közölte, hogy baba kakál. Pillanatok alatt érezte is mindenki, a fel-felköhögő emberek ékes bizonyítékai annakk, hogy igen domináns hím lenne a gyerek egy kutyafalkában. 
Haza úton gondolkodtam, hogy beszaladjunk e a boltba, mert elfogyott a sütőpapírom, de aztán megkönyörültem a tulajon, igen rosszul viseltem volna, ha a terjedő szagok miatt rájuk romlik az összes felvágott meg hús. 
A bili egyébként rettentő sikeres, hozza az ingert is, a közelében kicsi fiam mindig beszarik, mert a bilinél kakálni kell..nincs mese. Rendes gyerek. 
Ráülni nem ül rá persze, csak megtámaszkodik nyomás közben. 
Úgyhogy, amikor az én köhögésem is kezdett a boltban lévőkére hasonlítani..na akkor eldugtam a bilit.:)))

Csak úgy

Elkalandoztam. Vagy elkanászodtam. Inkább ez utóbbi.
Beindultak az edzések a nagynak, a kicsi pedig igazi energiabomba..és hatalmas humorérzéke van.

Nem gondoltam, hogy egyszer ezt mondom, de most úgy érzem, szeretem az őszt. A hűvösben érezhető nap melegét, ami már nem úgy hat, mint nyáron. A színeket. A hulló gesztenyét.
Nem tudom mi van a gesztenyékkel..régen sosem érzékeltem, hogy hullik, csak szedtük a földről fölfelé őket. Most viszont kész életveszély a fák alatt elgyalogolni. Már van púpom is, amit egy fentről óriási erővel rámzuhanó tüskés gesztenyeház okozott. Állat. Azóta nem merek felnézni, nehogy egy kiüsse a szemem..:))
Fel vagyok pörögve. Mondjuk, sok emberen tapasztalom, mintha tavaszt érezne, nem befelé gubózik, hanem kifelé virágzik.

Szeptember

Teljesen olyan érzésem van, mintha nem is új tanév, hanem egyenesen új év kezdődött volna ma.
És ez jó érzésekkel töltött el. A nap gyönyörűen sütött egész nap, kellemes hűvös szellő fújdogált, így a 28 fok olyan kellemes hőmérsékletet jelentett nekem ma, mintha csoda számba menne ez a jó idő. Pedig hát, nem. Felénk egész nyáron szép idő volt, de tudom, az ország túlsó részén, sőt, még a közepén is sokan úgy érzik, hogy nem is volt nyár az idén. Így tényleg csak hálás lehetek.

Aztán meghallottam ma a csendet, csak a fecskék csiviteltek, és átéltem egy olyan nyugodt, kiegyensúlyozott pillanatot, ami sok sok percig tartott (míg nem jött az a kurva traktor a búzával), hogy nem is kívántam egyebet, csak, hogy azt magamba szívhassam, és elraktározhassam a következő ilyen pillanatig, legyen az bármikor is.

A nagy örömmel vágott neki a másodiknak, az órarendjük jelen állás szerint olyan jól lett összerakva, hogy biztosan tudom, minden szülő ilyet kíván a gyerekének. Tele élményekkel tért haza, és olyan jó, hogy nem az első év ez, olyan jó, hogy nem kellett izgulnom már, és gombóccal a torkomban útnak ereszteni, aggódva, hogy mit hoznak az iskolás évek.
A kicsi rengeteget fejlődött a nyáron, folyékonyan, érthetően beszél, mondatokban, kérdezősködik, ez azért másfél évesen szuper szerintem (19 hónaposan pontosan), és igazán nagy könnyebbséget jelent nekem is és neki is, sok hisztitől kíméljük meg magunkat... és a kedvencei a napernyők...bárhol napernyőt lát, ott meg kell állni, hogy megsimogathassa azt. Nem is értem ezt a fajta rajongást, mert a fakó, ütött kopott darabokért is éppúgy odavan, mint a színesekért. Talán a forma olyan érdekes...és mindig vigyorog. Mindig. Szerintem így van kódolva. Ha ordít, akkor pedig kockaszája van. Gyanítom, holnap ezt látom többször, de ne így legyen..
Holnap vége a mókának, újra kialakítjuk a saját napirendünket, NF szabadsága letelt, így kettecskén nyomjuk a napokat majd. És bizony, az apja rettentően kedvezett neki egész augusztusban..ha a gyerek azt mondta menjünk, mentek. Ha azt mondta csináljunk ezt vagy azt, csináltak ezt vagy azt, a leglehetetlenebb pillanat is alkalmas volt.

Jó nyarunk volt. Köszönöm.

Betakarítok

A kert a véghajrába érkezett. Akinek van, tudja milyen ez. Gyönyörű, sokféle, hálás, keserédes...és kurva sok melóval jár.
Közben pedig dübörög bennem, hogy nemnemnemnem akarom, hogy hétfő legyen, de mégis közeledik, robog felénk háromszázzal, mint egy gyorsvonat.
Csak magával ne sodorjon ez a hatalmas lendület.

Gyors javaslatok kezdő szülőknek 6. rész

Soha ne tanítsd a gyereknek azt, hogy, ha leesik az étel nem baj, majd a kutyának adjuk.
És erre idősebb rokonok figyelmét is hívd fel!
Ha mégis így teszel, onnantól kezdve meglepően sokszor fogod ezt hallani másfél év körüli, ám de roppant gyors gondolkodású sarjadtól:

- Hoppá, leeszett. Nem baaaa, kutának adjuk.

Szavak nélkül

Rovarcsípés 2.

A kicsit vagy 2 napja megcsípte valami, a kezén. Bekeményedett neki. Első hirtelen felindulásból, megnéztem, hogy van e itthon kálcium, de mivel gondatlan szülő vagyok, nincs (de azért jó, ha van, nem tudom miért nincs most)..így nem foglalkoztam az esettel. A gyerek sem. Nem mutatott se allergiás, se viszketős tüneteket, meg semmit se..csak ott volt neki a kezén ez a kemény csípés.
Ma..NF papázni vitte a gyermeket. Ahol az történt, hogy a papa észrevette (vagy NF mutatta neki) a pirosló kemény göböt.
Jól meg is beszélték, hogy ehhez orvos kell, és a gyereket elvitték az ügyeletre.:))
A doktornő persze közölte, hogy ennyi idő távolságból már nem igazán tud anamnézist felállítani, szerinte ez egy rovar csípés, mire NF közölte vele, hogy őt az nem is érdekli, csak azon tanakodtak, hogy esetleg nem áll e fenn a vérmérgezés gyanúja?:))
Persze doktor néni a bajsza alatt kuncogott egy jót, de azért felvilágosítást adott a tényállásról NF-nek, és papának is, majd ajánlotta, hogy kenjük be a csípést Fenistillel.
Szerintem utána előadták, hogy anyuka küldte őket.

Motivációs levél

Ma megírtam néhány mozivációs, motivációs levelet. Nem vagyok HR-es, biztos jó néhányra felkapnám a fejem, de így tulajdonképp nem tudom mennyi értelme van ezeknek a leveleknek. Önfényezés az egész. De nem? Ha összeraknám az összeset, amit ma megírtam, mindenki rájöhetne, hogy én maga vagyok a tökéletesség. ;)
Pedig hát nem. De nyilván, az erősségeimet hangoztatom minden irányban. Tiszta mozi.

A kicsi egyre zsiványabb és galádabb. Cselekhez folyamodik, hogy elérje, amit akar.
Közli velem, hogy " anya, tündéé vad, anya, széép vad, anya, szejetlek"...majd azt mondja: Hozol rudit. (magyarul adjak neki rudit)
De hasonlóan szépen játszik az apukájával is, jókat derülök közben.

A nagyobb lelkesen várja az iskolát, hiába no...majd jövőre lehet másképp lesz ez már.

Én pedig erős vágyat érzek arra, hogy munkába álljak. A tatár nem hajt, nem kell rohannom, de azért ma egész nap ebben a témakörben léteztem csak.
NF süti a padlizsánt, én meg igyekszem, hogy a paprikákat is megsüssem, mire ő készen lesz. Persze..már rég betettem a sütőbe (úgy tudja), de még itt állnak szépen a zacskóban.
Megyek is, mielőtt repedni kezdene a plafon.

Villa Harmónia

Ha egy igazán kellemes és szuper helyre vágytok, és még véletlenül az úticél is a Dunakanyar környéke, akkor bátran ajánlom a Villa Harmónia nevű helyet.
A szállás a Mátyás király úton található, amely közvetlenül vezet föl a várhoz.
A tulajdonos, Ilona, egy hihetetlenül kedves, kiváló házigazda. A szobák tiszták, modernek. Kifejezetten olyan hely, ahol az ember egyből otthon tudja magát érezni.
De komolyan, nekem roppant nehezemre esik még pisilni is idegen helyeken, itt minden ment könnyedén. Már, ha értitek..
Több féle szauna, sókabin, dzsungel zuhany, kint medence, kosárpalánk, a gyerekem odáig volt a pedálgokartért..
De említhetném a borpincét, a grillezési és bográcsozási lehetőséget.. ha valaki irdatlan vacak időt fogna ki, az is tuti jól el tud itt szórakozni.
A gyerekek egyből összeverődtek, ami ugye, valljuk be, jó a szülőnek is, hiszen fellélegezhet kicsit, és figyelhet a saját pihenésére is.
Lehet kérni reggelit, ami az egyszerű péksütiktől kezdve a házi készítésű fűszeres vajon át a capri bogyóig, mindenféle földi jót tartalmaz.
Itt biztos nem néznek rád csúnya szemmel, ha a gyereked összekeni a terítőt vastagon a kajával, vagy épp kiborít 10 liternyi vizet a gyönyörű olasz padlóra (jó, ezt nem látta senki, gyorsan föltakarítottam, de tuti, hogy ezért sem szóltak volna).
A szobákba bevihető mobilklíma is, ha túlságosan meleg lenne, de nekünk nem volt ilyen gondunk, éjjel mindig kellemesen lehűlt a levegő.
Árában sem nevezném húzósnak, sőt, szerintem igen kedvező. Főleg, ha a felszereltséget figyelembe vesszük, és a kedvességet, vendéglátást. Mi egy 3 ágyas szobát (a kicsi közöttünk aludt, de kérhettünk volna hálós kiságyat is), 3 nap 2 éjszakára 26.600 forintért béreltünk. Itt valóban érezhető az, hogy szeretettel várnak, bizalommal vannak feléd, és azért vannak, hogy te/ti jól érezd/érezzétek magatokat.

Ha legközelebb is járunk erre, biztos, hogy itt fogunk megszállni.

Hurrá, nyaralunk!

Megcselekedtem, amit megkövetelt a házunk. :) Meg a hülye agyam.
Innentől kezdve, hurrá, nyaralunk!

Jellemző

Mindent az utolsó pillanatra hagyok. Nem is értem mi van velem. Holnap majd azt csinálom, mint a mérgezett egér.
Na de, te akartad Szilvike. Holnap vállon veregetem magam ezért.

Viszont közösségi és csapatépítő tevékenységként biciklizünk, együtt, NF-el, és holnap már csatlakozik a drága nagyobbik fiam is hozzánk. Olyan 12 km-nél tartunk, ami nem sok, de jobb, mint a semmi ugye. És őszintén jól érezzük közben magunkat. Csipkelődünk, viccelődünk, szenvedünk..ezt főleg én.
De a távot mindennap növeljük. Mire vége a szabadságnak, tiszta fitti leszek, és feka.:)

Rossz szokás?

Van egy olyan szokásom. Azért kettyós, mert sokan hülyének tartanak miatta. És sokszor én, saját magamat is. Főleg a végrehajtás előtt..na de utána..utána nagyon jó, és olyankor mondhat bárki bármit, a világ legjobb tulajdonságának tűnik.

Ez pedig az, hogy mielőtt elutazunk itthonról, nekem úgy kell itt hagyni a házat, mintha itt senki nem nyúlt volna semmihez, mintha csak arra várna az egész lakás, hogy beköltözzenek a lakók. Ami azt jelenti, hogy makulátlan tisztaság, szekrényekben szép rend, csillogó ablakok, pormentesség, értitek, na..csillivilli. Tavaly négyszer fordultam vissza, hogy szárazra töröljem a mosogatót, meg a mosdókagylót, és, hogy az utolsó pisilő után is kifertőtlenítsem a wc-ét.
Nos, azt az állapotot most körbe nézve, nem lesz egyszerű elérni...már elfáradtam, csak a teendők átgondolásától. Ilyenkor érzem magam emiatt én is kettyósnak.:)

De, ha arra a gyönyörű rendre és tisztaságra jövünk haza, akkor az mindig jó.
Jó, ha épp egy lepukkant szállást fogunk ki, mert akkor haza érni a tisztaságba és a rendezett lakásba, ami érintetlennek tűnik...az nagyon felemelő tud lenni.
Ha pedig a szállásunk magas színvonalat képvisel, akkor sincs haza érve az a hangulatunk, mintha a nagy kupira érkeznénk  meg, hogy óóóó...nem, akkor is kellemes, nyugodt érzés fog el.
És ez a fontos. Régen, mindig rossz volt haza érni, mindenhonnan. Visszatérni a hétköznapokba. De azóta már felnőttem. Olyan pedig nem lehetséges, hogy az ember a saját otthonába kedvetlenül térjen haza. Nekem ez kell a jó érzéshez ilyenkor.
Kettyós vagyok? Lehet, de vállalom.:))

Sajttal töltött almapaprika

A zöldségesnél hívták fel erre a finomságra a figyelmem. A kóstolás után egyből szerelmet éreztem.
Aztán, amikor megnéztem az összetevőket, tudtam már rögtön, hogy én ezt el is fogom készíteni. A sajt benne csak sajtként volt feltűntetve, de én nagyon is ismerem azt a fajtát, amivel megtöltötték. Krémfehér sajt. A lidlben és pennyben is lehet kapni. Gondolkodtam zöldfűszeres verzióban is, de aztán végül az nem készült el. Lustaság miatt. Nem volt kedvem kimenni megszedni a bazsalikomot.

Egy kilónyi almapaprikát vettem, ehhez 2 csomag sajt kellett.
A paprikákat kicsumáztam, megtöltöttem a sajttal (az ujjaimmal könnyebb volt, mint nyomózsákkal), üvegekbe pakoltam és felöntöttem olajjal. Sajna, olyan kicsi paprikát nem kaptam, mint amilyen az eredeti, de így legalább egy kajához elég lesz egy paprika is.
Már egyszer csináltam ezt, pár napot hagytam állni, majd jól megettük, finom volt. De most hagyok meg későbbre. Nem tudom meddig áll el, az olaj tartósít ugyebár, de azért 2 üvegbe raktam egy picinyke vegyszert is, biztos, ami biztos alapon. Konkrétan azt, ami a bolti verzión is fel van tüntetve, E211...nátrium benzoát.
Úgy csináltam, hogy a tasak E211-et feloldottam fél liter forró vízben, majd elolvastam ügyesen a csomagolás hátulján, hogy ebből az oldatból fél deci 7 és fél deci felöntőléhez elég. Több sem kellett, megnéztem, hogy én egy üveghez épp 2 és fél deci olajat használok fel, így a fél deci vegyszert elharmadoltam..csak úgy szemre, és hozzá öntöttem az üvegben lévő olajos töltött paprikuszhoz.
Persze bízom benne, hogy a sima olajos verzió sem romlik meg, annál is inkább, mert akkor azt az olajat fel tudom használni a későbbiekben is.
Ja, nem oliva olajat használtam, hanem házi napraforgó olajat. Mert ilyen szerencsés vagyok, hogy nekem van olyanom.
Próbáljátok ki, finom!

Az egy kilónyi paprikát 4 üvegbe tudtam beletuszkolni.

Hű, de leszakadt az ég. Hetek óta most először itt, azért nézem olyan nagy áhítattal. Még tán le is fotózom.

Péntek..még két nap és végre haza ér a nagyobbik gyermekem. Annyi mindent terveztem a nyárra, fele sem valósult még meg. És már mindjárt szeptember. Fúú...nagyon nagyon nem várom.

De most az előttünk álló 25 napra koncentrálok. NF megkezdte jól megérdemelt szabadságát, így kicsit több időm jut mindenre..meg remélhetőleg egymásra is.

Őszintén? Össze kell szoknunk újra, mert a napi ritmusunkba nem igazán van belekalkulálva a jelenléte. Főleg az elmúlt hónapokban, amikor kidolgozta a belét is szegény.

Csak úgy

Délelőtt az egekben, délután a pincében.
Van ez így.

Citromtorta, piros arany és egyebek

Az elmúlt napok feszített tempóban teltek.
NF a szabadság előtti napokat nyomja meg a munkahelyén, én meg sorozatban főzöm be a télire valókat, és próbálom a jövő heti tennivalókat is ezen a héten elvégezni.

Közben a rekkenő hőség a tetőfokára hágott, és egyszerűen megálljt kellett parancsolnom magamnak, mert embertelen lett volna a gyerekeknek meg magamnak is, ha egész álló nap járatom a tűzhelyet vagy a sütőt. Vagy mindkettőt.
Miközben írok, NF kukoricát eszik..minden harapásnál fröcskölődik rám a leve.

Szóval, készült sütés nélküli citromtorta, ami a kánikulában teljes felfrissülést nyújtott kellemes savanyússágával, és két legyet ütöttem egy csapásra. A citromdarabokat este bedobtam a fürdővízbe, ami hűsítő hatással bírt..és egy fél citromba éppen kényelmesen bele tudtam nyomni a sarkaimat is, ami nagyon jót tett neki.

A nagyobb gyermekem elment nyaralni, majd vasárnap érkezik, hogy hétfőn ki tudjam mosni a ruháit és kedden útnak induljunk családilag.

Hát, most ennyi tellett.

Ja, egy fotó a piros aranyról:

Hát nem gyönyörű?

Az üvegekben dunsztolódnak, de majd végső állapotukban is megmutatom őket.

A receptet már fel is töltöttem ide.

A citromtortát meg sem akartam mutatni, mert egyben nem volt időm lefotózni, és a szeletek nem valami szépek...de ez ne tántorítson el senkit, aki egy kis kellemes felfrissülésre vágyik a hőségben.

Alap esetben, ha szép szorosan pakoljuk a piskótákat, összefüggő réteget képez, de nem volt itthon elég, így nálunk most szellősebb lett.:)

Receptért katt ide.

Csülök

pékné módra, koviubi, és csemegekukorica.
Mindez most lett kész. A vacsora.
No comment.

Közben a gyerek már a nyers kukoricáért is közel harcot vívott..

Na jó, ezt a képet csak azért rakom be igazából, hogy lássátok, milyen gyönyörű tengerice termett minálunk...

Vacsi után még kis fagyi..aztán jóccaka.:)

A trópusokon nyaralok

Legalábbis a hőérzet majdnem olyan.
Az egyik szilvafát szinte az összes termésétől megszabadítottuk.
A körtefáról (és alatta) is tudtunk már hatalmas, szép, érett példányokat szedni.
Pára, pára, pára....a napszemüveg alatt úgy beizzadt a bőröm, hogy szexisen csillogott a napfényben. Mert napfény az van. Dögivel. Ja, meg pára is.
Nem tudom, hogy eredetileg a jövő hétre terveztem e a lecsó elkészítését télire, de bele kell, hogy férjen az időmbe. Nem tűr sokáig halasztást.
Meg amúgy is..imádok 35 fokos, párás melegben a tűzhely mellett ácsorogni.
Teljesen el lennék szontyolodva, ha jönne az enyhülés. Mit nekem esőerdő klíma...
Nem panaszkodom. Majd télen. Mert inkább ez a trópus, mint a hideg. Azt utálom. Nagyon. Pontosabban azt, hogy hatszor leizzadok, mire a gyereket felöltöztetem, hogy útnak tudjunk indulni.

No, de mire délelőtt ezt bepötyögtem, estére megérkezett a szél, ami kellemesen lehűtötte a levegőt, a távolban fotóznak és még durrogtatnak is. Lehet mi megint kimaradunk a mókából, ami nem baj, ha azért az ezzel járó levegő felfrissülést megkapjuk bónuszként, csak úgy, ajándékba.


utóirat: holnap megint kertezünk, mert a körtéknek lába kelt

utóirat 2. : Van abban valami meghitt, amikor a legkisebb gyermek a megrágott kaját kiveszi a szájából, és kedvesen a kezedbe nyomja..még meleg..és nyálas..és félig rágott.

Gyors javaslatok kezdő szülőknek 5. rész

Csak olyan mondókákat és dalokat taníts életed értelmének, amelyet nem tartasz cikinek mások előtt is előadni.
Mert aranyos a pici, fenekét rázva, limbóláz szót hajtogatva, mosolyt csal mindenki arcára, abban biztos lehetsz.
Aztán, amikor hisztizik, hogy te is rázd úgy, ahogy otthon szoktad, és énekeld "hangoszan", kezded magad egyre kínosabban érezni, és csak óvatosan, szinte láthatatlanul mozogsz, arcodra felvéve azt az ábrázatot, amit otthon is előadsz...ettől a ded beindul...és rákezdi..tetejeteteje....megvan? "Nád a házam teteje, teteje, hess, le róla cinege, cinege...", akkor már sejted, hogy a következő pillanatok mindenkit könnyekre fakasztanak..a röhögőgörcs okozta kicsorduló könnyekre gondolok...vagy megvető pillantásokra, ha hagyod a gyerekedet hisztizni, csupán azért, mert neked "nincsen kedved énekelni és táncolni kicsit". És akkor hallgathatod: "nem énekel neked anya? csúnya anya.."
Jobb, ha maradunk a gyerekdaloknál.

Vér, veríték, könnyek..helyett

Pára, veríték, kánikula.

Ez jellemző most mifelénk. Nem panasz, mert abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nappal mindig jó az idő, már, akinek jó a párás, nagy meleg..

Eső csak éjjel, kellemes enyhülést küldve maga elé, mindig, menetrendszerűen éjjel 3 körül.

Ez a kedvenc napszakom. A ház csendes (jó esetben), a függönyök lobognak a hűvös szélben, csendben villanó fények, majd halk morajlás távolról. Vihar közeledtét jelzi.

Nálunk nem volt jégverés, ellenben volt egy olyan hatalmas vihar, vagyis kettő, ami szinte a fejünk fölött vált eggyé. Hangosan, mindegyik követelve a saját terét, fitogtatva az erejét, időztek egy darabig, megvívták harcukat, majd morogva tovarobogtak, immáron együtt, elfáradva, legyengülve. Csendes, hűvös nyugodtságot hagytak maguk után. Tökéletes pillanat volt, álom és ébrenlét között lebegve.

Dolgos hétköznapok

Tevékenyen telnek a mindennapok.
Megint gyerekhadra főzős hét van, egész jól belejöttem.
Elpakoltam a fagyóba néhány adagnyi karalábét, a családot picit kímélem, és a cukkinit is a fagyóba teszem már napok óta.
Jövő héten teszek el krémfehér sajttal töltött apró almapaprikákat, olajban. Annyira finom...
Aztán reményeim szerint a jövő hétbe még bele kell férjen a maradék őszibarack befőzése, és a sulis bevásárlás, aztán, ha minden jól megy, lelépünk családostul pár napra (2 hét múlva), Visegrád környékére, és még a Velencei tó körbe bringázását is beterveztük.  A mutató és középső ujjam itt összekulcsolva, szurkolásként, hogy ne jöjjön közbe semmi, és tényleg el tudjunk tűnni.
Aztán, ha haza jöttünk, jönnek a padlizsánkrém, lecsó és zakuszka napok.
Utána pedig a szilva és a körte.

A hét, de lehet az év kedvenc filmje nekem eddig, amit mindenképpen meg akartam említeni, az a Számos pasas. Tökéletes kikapcsolódást nyújtott tegnap este. Na jó, nem leszek kegyetlen, az Arthur, a legjobb partiban is voltak jó poénok.

Itt egy kis bemutató belőle, szinkronizált trailert nem találtam (nem is kerestem), de a film szinkronizált:

Rovarcsípés

Ez az eset tökéletesen mutatja, hogy kapkodni és rohanni nem érdemes.
Tegnap én mindkettőt megtettem. Az úgy volt, hogy sietnem kellett egy helyre, pontosabban nem kellett volna, csak én siettem, hogy időben haza is érjek.
Bugyi, nadrág a szárítón. Kirohantam, lekaptam őket, belebújtam, majd gyorsan útnak is indultam. Gyalog. Már közelebb voltam a célállomáshoz, amikor egy enyhe szúró érzést éreztem a bugyimban. Olyan igazi, hirtelen oda kell nyúlnom szúrást. Csakhogy az utcán voltam, így inkább sietősre fogtam. A tempó növelésével azonban egyenes arányban szaporodtak a csípő érzések is, és már nem csak a bugyimban, hanem hozzá közel, olyan bugyi szegély tájékon..de nem ám a derékszegélynél..nem..lent, teljesen. Legszívesebben az utca közepén levetkőztem volna, csak szabaduljak eme rejtelmes kínzó érzéstől. Figyelni kezdtem a fákat, a bokrokat. Komolyan mondom, azon gondolkodtam, hogy én bizony bebújok a majdnem főutcán egy bokorba és levetkőzöm, ezzel nem kis megrökönyödést váltva ki a tisztességes polgárokból. Szerencséjükre, és az én szerencsétlenségemre azonban az útfelújítási és új út készítési projektek miatt végig kivágták a fákat.
Nem ecsetelem a gondolatokat. Patakokban folyt rólam a víz, miközben a szúrkálódások egyre fájóbbak és egyre erősebbek lettek odalent. Ráadásul erre még az is rátett egy lapáttal, hogy halvány lila gőzöm nem volt arról, hogy valójában mi történik odalent. Csak egy helyet kerestem, ahol végre magamhoz nyúlhatok.
Elértem egy kocsisort (ekkor már persze visszafordultam, mert nyilvánvaló volt, hogy így maximum sikítás jön ki a torkomból, normális hang egy szál se)..szóval ott haladtam, hol lassabban, hol robotosabban, hol majdhogynem futva, de mindenképp olyan pózban, mintha mindjárt bepisilnék...a kocsik mellett. És figyeltem. Eltökéltem, hogy ha valamelyikben ülni fog valaki, akkor én tuti bekérezkedem, hogy levetkőzhessek. Olyan, hogy valaki attól fél esetleg, hogy teleszórom a kocsiját bolhával, vagy csak a jó ég tudja mivel...meg sem fordult a fejemben.
Rögtön a második autóban ült egy kislány. Olyan 10 éves forma. Én, mint egy eszelős, beálltam mellé, és kipréseltem az összeszorított számon annyit, hogy "engedj beülni". Természetesen szegény iszonyat megijedt, főleg, amikor sietősen húzni kezdte föl az ablakot, én meg belecsimpaszkodtam az emelkedő üvegbe és újra sziszegve mondtam neki, hogy engedjen be. Nem titok, az ablak nyert, meg a kocsizár. Mert volt esze, és lezárta az autót. Ha tudnátok hogy utáltam érte.
Továbbmentem. Egy másikban ült egy férfi. Olyan nyálcsorgatós, perverz gondolatokat előnyben részesítő, ijesztőnek tűnő típus...hát..lehet ő szíves örömest beengedett volna, de ekkor meg az én vészvillogóm kapcsolt be. Habár utólag, ember lett volna a talpán, ha bármilyen gondolat megfordult volna a fejében a harapós bugyim kapcsán.
Nem maradt más hátra, mint haza vánszorogni. Természetesen ilyenkor vannak a legtöbben az utcán, hogy még véletlenül se tudjon az ember odanyúlni, vagy belenyúlni, hogy utána járjon mi a franc történik odalent. Nem vagyok egy izzadós leány..de ekkor már a homlokomra szépen rá voltak tapadva a tincseim. A járásom..hát nem tudom hányan néztek megrökönyödve, és hányan röhögve, de a számuk biztos, hogy 50 fölött volt.
Az utcaajtóhoz érve persze nem találtam meg egyből a kulcsomat...de ott már különösebben nem is érdekelt, hogy hány ember kukkolhat a túloldali házakból, fél kézzel a kulcsomat kerestem, másik kézzel pedig igyekeztem elősegíteni a nadrágom letolását, a házunk előtt, de még az utcán állva.
Feltéptem az utcaajtót, az udvaron menet közben a nadrágom már a bokámon volt, a házba érve pedig roham sebességgel téptem le magamról a textilt..a hirtelen dörzsölés után sajgó testrészekkel, de megkönnyebbülve kezdtem kutatni a tettes után. 3, azaz három darab vadállat került a ruhámba. Egy a nadrágomba, kettő a bugyimba. És ahogy lekaptam a darabokat a szárítóról az udvaron, indulás előtt, ők nem éreztek affinitást arra, hogy tovarepüljenek. Valami repülő izék...ma már lefotóznám, de tegnap csak ölni volt kedvem.
A napom arról szólt, hogy borogassam magam..és amikor szörnyűlködve meséltem a megpróbáltatásaimat NF-nek, csodálkozva hallgatott, de láttam, hogy amikor hátat fordított, a teste rázkódott a hangtalan röhögéstől.

Kapuzárási pánik

Ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy NF kaput zár. Ha megemlítem neki, persze megsértődik.
Rettenetesen jókat mókázom rajta, ahogy suttyomban figyelem. Habár, megmondtam neki, ha véletlenül harmadikat szimatolok, nagyon őszintén, és nagyon komolyan veszélybe kerül a nemesebbik fele.:))
Egyébként nem gondoltam, hogy ennek  szele eléri őt valaha is, nem tudom megmondani, hogy miért nem, csak egyszerűen eszembe sem jutott. Egyébként neki sem. Mostanában túl sokszor kell belátnom a tévedésem. (Mondjuk, ez annyira nem mókás).
Sokan sóhajtoznak, meg félnek ettől. Én nem. (még). Úgy gondolom, hogy nekem is dolgom van ezzel, nem csak végig nézni és szörnyülködni vagy épp nevetni (rajta). Sőt, valamiféle rejtélyes kihívásnak érzem ezt az egészet..most kell igazán nőnek lennem. És nem, nem a hisztikre értem ezt az igazán nőnek lenni kifejezést.

Cukkini, a hatalmas...és egyéb gondolatok a nevelésről

Elbújt előlem ez a hatalmas darab. Az egyik óriási levél alatt nőtt szépen, elrejtőzve a szemünk elől. Majdnem 3 kilót nyom.

Szinte biztos voltam benne, hogy a belseje már üreges lesz, és az egész mehet a birkáknak és a csirkéknek uzsonnára (mert akkor már nem finom, szerintem), de belátom, nem vagyok tévedhetetlen.

Tökéletesen tömött belsejű darab volt, így nem volt kérdés, hogy ma ez lesz a kaja. Nem kellett gondolkodnom az elkészítési módon, megtöltöttem, de úgy, hogy a belsejét is mellé raktam (ne vesszen kárba), majd a sütési idő végén kiszedtem azt a tepsiből, meg a keletkezett levet is, és összeturmixoltam némi fűszerrel és liszttel, hogy aztán a tűzhelyen rotyogtatva besűrítsem és ráöntsem a töltött cuccra, amit visszatoltam a sütőbe újabb 15-20 percre.

Habár mostanában a legkedvencebb formája a cukkininek nálunk az, ha baconnel vagy sonkával és sajttal feltekerem, majd panírozom és kisütöm (ezért még a fiúk is rajonganak nagyon komolyan), ezzel sem okoztam nekik csalódást. Vagy csak beletörődtek a sorsukba, de mind szó nélkül tüntették el a tányérjukról az adagokat.

Ahogy érik a barack, úgy dolgozom fel, haladok csendesen a természettel együtt, és várom, hogy mivel ajándékoz meg legközelebb.

Lassan következik a lecsó berakása, a padlizsánkrém és a zakuszka ideje, és az utolsó üveggel nyitottam ki a házi piros aranyat is. Az Erős Pista még egy évig elég, azt idén nem készítek. Aztán itt van még a szilva, a körte, a szeder, a patiszon és a csípős paprikák. Tele leszünk sütőtökkel, ha az időjárás is úgy akarja. És persze még sorolhatnám, ezt biztosan ismeri mindenki, aki kertezik.

Emellett még néhány bútort is újítok föl, és igyekszem nem elhanyagolni a kölyköket. Nehogy már lelki sérültek legyenek, ugye. Ezt hallottam most egy helyi szuperanyától. Hogy lelki sérült lesz a gyerek, ha egy hétig nincs vele játszva. Hát, nem tudom. Furcsa egy világot élünk most, néha úgy érzem rosszkor születtem. Nekem nem okozott gondot játszani a tesómmal, amíg a szüleim dolgoztak. Nem hiszem, hogy lelki beteg lettem tőle. De manapság már ez is bűnnek számít, ha a nagynak kell vigyázni a kicsire. Pedig nálunk ez előfordul. Nem óhajtom átöltöztetni a két gyereket, hogy elmenjek a kis boltba sonkáért. És igen, ha palacsintát akar enni a nagyobb, akkor megkérem, hogy üljön oda helyettem a tesójához rajzolni, vagy baromkodni. Annak ellenére, hogy nem neki, hanem magamnak, magunknak szültem, azt gondolom, hogy családként egy csapatot alkotunk. Amelynek a feladataiból a gyerekek is kivehetik a részüket. Ha ettől lelki sérült lesz, akkor ott az alapokkal van a gond, nem azzal, hogy neki valamit tennie kell másokért.

Szerintem.

Lista szerelmeseknek

A napiboldogság oldalon találtam az alábbi listát, amit szerelmespároknak ajánl a szerző, nyárra.
Lelkesen olvastam föl a 15 pontot NF-nek, aki még lelkesebben válaszolt:

1. (Hulló)csillagot bámulni
NF: az jó, az szoktunk!! (ja, öt évvel ezelőtt az első közös nyarunkon sokszor volt ez az esti program..)

2. Spontán autókázás valahová
NF: ezt is szoktunk, spontán elautóztunk homokért a minap

3. Meztelen fürdés az üres strandon
NF: strandra ugyan nem járunk, de ugrálhatunk a pancsolóba pucéran is

4. Piknik a parkban
NF:  aha, 30 fokban én kiülök a tűz mellé egy bográccsal, ti meg bent nézitek a tévét, mi?

5. Vízparti naplemente
NF: akkor most kimegyünk a kanálishoz, szagoljuk a poshadt víz átütő illatát és csapkodjuk a szúnyogokat, hogy partról nézhessük azt, hogy lemegy a nap?

6. Napozás és fagyizás kettesben
NF: az jó. Zárjuk be a büdös kölyköket.

7. Csókolózás óriáskeréken
NF: De jó, hogy tériszonyod van.

8. Egész nap együtt az ágyban
NF: na ez tényleg jó lenne

9. Vízipisztoly párbaj
NF: Ezt szoktuk. Tudtam én, hogy romantikus vagyok.

10. Tánc hajnalig
NF: erre majd bérlünk neked egy fickót.

11. Összebújni a tábortűz előtt
NF: mert táborba is megyünk?

12. Megfelezni egy nagy, jeges shake-et
NF: úgyse bírod meginni sose

13. Víz alatt lopott csók
NF: megdöngethetlek a pancsolóba is, és mielőtt smacizunk, lenyomom a fejed.

14. Tűzijáték alatt csókolózni
NF: megy a faszom abba a nagy tömegbe, jó lesz, ha a tévében megy a tűzijáték?

15. Fennmaradni napkeltéig
NF: oké, ha nappal rendezed a kölyköket.

Édes pofa.:)

Homok

A bányahomok köbmétere 3500 forint. Tisztában vagyok azzal, hogy elég nagy homokozót meg lehet tölteni egy köbméternyivel, de nem tudtam mennyi fér két zsákba.
Amikor beálltam a sorba fizetni, mondtam a tulajnak, hogy 2 zsáknyi bányahomok.
Kapásból azzal indított, hogy:
-húú.
Hát, nyilván nem én dobom meg a napi forgalmat.:)
Aztán nem kellett fizetni semmit. Úgyhogy ezen felbuzdulva, kiügyködtem magamnak, hogy ha esetleg majd valami olyan dologba fognánk, amihez kell nagyobb mennyiségű homok, akkor is majd zsákokkal hordjuk el. Szólunk az ismerősöknek és mindenki bemegy két tüzép telepre, és hoz 2-2 zsáknyi homokot. Mi mindenképp jól járnánk, mert, ha valakinek kell is érte fizetni, tízből talán 1-2 ember mondaná, hogy 2 vagy 300 forint lesz.
Jó, persze én is ezt megtenném az ismerőseimért. Nyilván.
Most azon gondolkodom, hogy mire is tudnék használni olyan 20 köbméternyi homokot...

Micsoda egy hálátlan dög vagyok. Ahelyett, hogy csendben örülnék az én két kis zsákomnak, meg  annak, hogy a gyerekem a homoktengerben nyugodtan játszhatott egy fél órát, és a sóderhalmok kavicsait dobálhatta, én azon járatom az agyam, hogyan kéne nagyobb mennyiséget ingyen elhordani.

Vége

 a gyerekhadnak való nagy főzésnek (legalábbis egy hétre), túl vagyunk a dokin és a kötelező védőoltáson is. A ház kiganézása után jöhet végre egy nagy szusszanás. Éppen beharangoztam a családnak, hogy ne is számítsanak nagy főzésekre, amikor NF ma azzal indított, hogy csülökpörkölt lenne a vágya. "Főzd meg magadnak" gondolatmenettel föltettem egy fazék vizet a mirelit szilvás gombócnak. Amit már kétszer elzártam a délelőtt folyamán, mert elmentünk homokért a gyerekeknek, aztán meg visszasétáltam egy homokozó készletért is.

A védőoltás után az éjjelünk nem volt túl rózsás, mert fájt a karja a kis chilinek minden mozdulatnál..ami egyenlő sok sok nyöszörgéssel és sírással. Meg sajnálkozással és idegbajjal. Szóval a fáradtság kezd elég durva méreteket ölteni. Ehhez nyilván hozzájárul a szokásos havi női nyavaja, meg a hirtelen időváltozás is. Hát, nem vagyok egy mai csirke.
Úgyhogy most végre tényleg megfőzöm a gombócot, és utána befekszem pici porontyom mellé,  remélhetőleg 2-2 és fél órányi szundikálásra. Addig úgyse tudok porszívózni, amíg alszik, a portörlést ugyan letudhatnám, meg a csendesebb pakolászást is..de picinyke ingerenciát sem érzek eme igazán rendes anyukának való cselekedetre. Bizony, akkor fogok takarítani, amikor a gyerek ébren van. És igen, ahelyett, hogy vele játszanék, ganézok majd. Még az is lehet, hogy mire észhez térek, haza ér a nagyobbik is, aki lovastáborban tengeti az idejét, ma már valószínűleg kissé szomorkásan, mert ez az utolsó nap. Szóval akkor két gyereknek kell nélkülöznie, mindaddig, amíg legalább elviselhető kinézetet ölt a ház.
Behoztam a hatalmasra nőtt cukkiniket is, először majdnem azt töltöttem meg, legalábbis az egyiküket, de nem akartam a takarítás mellett még azzal is tetézni a dolgokat, hogy köcsög módon megint cukkinit pakolok eléjük. Vagy patiszont. Valószínű mindkettőt egyformán kitörő lelkesedéssel fogadná rajtam kívül mindegyikőjük. Azaz, hogy óó, na fasza, aaa, és ehhez hasonló jelzőkkel.

Palacsinta, te csodás

Sok gyereknek sütni palacsintát....az annyi, mint gondolat szorozva kettővel, egyenlő kurva sok palacsinta.
És még lehet az is kevés.
Sütni és ott állni mellette viszont nagyon sok.

A cukkinik a héten kint rohadnak a bokrokon..vagy nőnek, mint a bolond gomba, mert ugye nem egy rohadós növény. Szombaton a nyakamba kapom a kertet, vagy a kert kap a nyakába engem..(szar van a padlón vagy padló van a szaron eset, by Ted)

Egyébként hulla fáradt vagyok. NF-et lassan talán meg sem ismerem, ő meg annyit dolgozik mostanság, hogy ha véletlenül ébren ÉS beszélőkedvében találjuk a másikat, akkor se beszélünk, mert a csodálkozástól, hogy jééé milyen a másik, bennünk marad a levegő.
Tipikus mókuskerék.  Na de majd augusztusban! Akkor majd olyanok leszünk, mint a kamaszok meg a nyulak.

A kicsi agya olyan, mint egy szivacs. A beszédfejlődés csúcsán tart éppen, rá is rácsodálkozom sokszor, vagy nevetek rajta, vagy dícsérem, vagy szidom. Édes volt. A szandálja kiesett a kezemből, és épp a fejére pottyant. Beletörődve és lehangoltam közölte, hogy buta szansza. Kíváncsi vagyok holnap az orvost majd milyen kedves jelzőkkel illeti..hmhm..

33...

...Nyald a seggem télen nyáron..:)))

33 évvel ezelőtt, ezen a napon, született egy kislány. Hát én hát.

Boldog szülinapot nekem.:)

Álmodom

Éjjel, 0 óra 30...azt álmodom, hogy valaki folyamatosan ütögeti a vállam, hogy ébredjek. Én alszom tovább, de ez a kép és érzés egyre valóságosabb lesz. Nem, mégsem álmodom. És akkor megrémülök. A szívem hirtelen olyan sebességgel kezd verni, hogy látom magam fölött a szövegbuborékban a szívverések számát. 189..épp, mint a margarinos reklámban, amit a szívünk egészségéért érdemes fogyasztani. (hja, persze)
A nagyobb az.
-Mi az?
-Jó éjt

(uhhhhhhhh....álmában átjött az alvó gyerekem jó éjszakát kívánni)
Vigyorog..
-Jó éj t- mondom neki én is, mire ő sarkon fordul és elrobog a szobájába.

Éjjel 2 óra 8 perc.  Valaki itt van, valaki mellettem kopogtat valamit. Megijedek. A szívem megint ezerrel kalimpál. A szemem kipattan és látok valamit a fejem felett. Gyorsan odanyúlok, és ellököm. A karja volt, amint mellettem a paplant kopogtatja, azt gondolván, hogy a paplan a vállam.
A szívbaj kerülget, felcsattanok:
- Mi az?
Vigyorog.
- Semmi.
- Menjél pisilni - mondom neki én, mert ha álmában mászkál, akkor annak általában a sok élményen kívül az az oka, hogy pisilnie kell, csak nem fogja fel.
El is indul..a szobájába. Ó he..
Felpattanok, nehogy odapisiljen. Átfordítom a testét a helyes menetirányba és mögötte haladok. Ilyenkor szépen utasítani kell, hogy tolja le a gatyát, meg, hogy jó helyre pisiljen, mert amúgy csak cselekszik, minden gondolat, és általános viselkedési formán kívül.
Miután ő visszafeküdt, az én szívem még mindig annyira dobogott, hogy egy órán át forgolódtam az ágyban, mire végül újra álomba szenderültem...
Igen...három óra után...

Esernyő

Na olyanom nekem nincs. Jó ideje már.
Valami beidegződés lehet ez nálam, mert gyerekként alig vártam, hogy esőkabátról végre áttérhessek az ernyőre. Aztán felnőttként meg inkább a kapucnira. Nem egy nőies dolog lehet, de babakocsit tolni esernyővel, és közben szerencsétlenkedni a vacak járdákon..na hát, higgyétek el, az sem az.
Tuti vannak sokan, akik tudják miről beszélek..ugyeugye..;))
Csakhogy most nyár van, dzseki nem kell, és igazából elég hülyén venné ki magát, ha bőrig ázva érkeznék a sarki kisboltba. És ezt így éreztem tegnap is.
Szóval talán ideje visszatérnem valamelyest a civilizációba, és egy esőmentes pillanatban elrobogni vásárolni egy esernyőt. Nem, nem úgy, mint emlékkönyvet. Hanem komolyan.

A gyermekorvosunk egy nagyon elegáns nő. A kocsija még esőben is patyolattiszta, szerintem kikerüli a pocsolyákat vagy nem tudom. A cipője..lehet bármilyen latyak, soha, de soha nem sáros..még a nadrágját sem csapja föl sehol sem. Nem úgy, mint én, hogy elől csapom össze magam..térdig!!

Szóval, amikor ő először jött hozzánk, a kicsi születése után, éppen esett az eső. NF ment ki elé, hogy beengedje. Később csodálattal mesélte, hogy a kocsijából úgy szállt ki, mint a sztárok. Ajtó kinyit, esernyő kidug, esernyő szétnyit, egyik láb kecsesen a földre, amit lassan követ a másik, majd mosolyogva elegánsan kiszáll. Hmm..a pár hetes baba mellett, meg később a pár hónapos baba mellett, bevallom, bizony sokszor irigyeltem, miközben magamat egy igénytelen tramplinak éreztem. Volt olyan, hogy épp csak föl akartam szaladni hozzá, hogy tápszert írassak, persze esőben, és ő épp előttem sétált. Gyönyörű tisztán, kecsesen..körülötte mindenki sáros cipőben, én még nyakig fölcsapva.. Na, hát inkább visszafordultam...és megvártam, míg eláll...legalább tisztán érkezzek. Azóta egyébként megtudtam, hogy őt még nevelőnők nevelték meg a helyes sétálásra, meg mindenre..úgyhogy előnyből indult.:))
De ma azért veszek egy ernyőt. És gyakorlom vele a kecses tiszta lépteket.

Flickr

Én azért ezzel is megszenvedtem.
Nem volt a gyerekek fotóiról biztonsági másolatom, és ajánlották nekem az online másolatokat. A picasát a linux nem szereti, én meg a linuxot nem annyira, de ez van, mióta nem okés az xp.
Hű, ezt a mondatot akár egy informatikus is megirigyelhetné. Tudom, hogy van valami olyan program, aminek a használatával használni tudom a windows programokat, de sehogy se került rá az, az én gépemre, vagy legalábbis nem tudok róla.

Szóval csináltam hozzá egy yahoo címet. Mire azon mindent beállítgattam, hogy privát, meg senki ne lássa...utána derült ki, hogy a képeknél ezt külön be kell, amott felesleges volt. Ja, jó..kijelölés. 400 darab. Kontroll billentyű, majd klikk klikk klikk..mire végeztem vele, és beállítottam, hogy csak én láthassam, akkor derült ki, hogy van egy olyan is, hogy a kereső se lássa link alapján...ehh...kontroll és klikk klikk klikk..
Mikor mindezzel végeztem, akkor láttam meg felül a mindet kijelöl ikont. No comment.

Úgyhogy kellően lefáradtam. Nem kicsit. Nagyon.

Viszont teszteltem, és legalább működik, jól csináltam. Már ez is haladás. Lehet pályát tévesztettem.

Nem az én napom

A szenya gólya elég rossz helyre szállt le:

Habár bevallom, valamiféle csodának számítana, ha babát is hozott volna magával.

Egyébként a viselkedése elkápráztatott.

Mikor megérkezett a párja, berepültek a hátsó kertbe, az egyik odament a kakashoz, az meg úgy megijedt, hogy a tyúkokkal együtt az ólba menekült.

Aztán fölvett egy nagy darab ágat:

Tovarepült vele. A társa még sétálgatott kicsit, majd nehézkesen visszaszállt az egyik kéményünkre...ehh..amikor kerepelést hallott, akkor repült el. Háhááá..de kis idő múlva visszatért..a szomszéd kéményére, aki ugyanolyan roppant boldog volt ettől, mint én, lévén neki két kamasz fia van.  Azok meg ki tudja mit műveltek a hétvégén ugye.

Ha mindez nem lenne elég izgalom a mai napról, még a mosogatógépem is bedöglött. Ez magával hozta azt az aprócska bibit, hogy egy röpke fél órán át eléggé megszaporodott a konyhámban a faszom, és a bassza meg kifejezések száma. Jah..ennek tanúja volt a kis másfél éves szivacs is, aki aztán lazán, hangosan kiabálva járkált, majd állt meg az ablak alatt, hangoztatva, hogy:

-Faszomfaszombasszabassza

Persze nem felejt. A legváratlanabb és legalkalmatlanabb pillanatban újra elkiáltja eme nemes jelzőket, amiről egy idő után próbálok nem tudomást venni, hátha úgy gondolja, hogy ezek valamiféle unalmas szavak, de nem..tetszik neki a hangzása, azt kell, hogy mondjam. Úgyhogy ma minden szó mellé oda volt biggyesztve valamelyik frissen tanult is.

-Baba éhesz, faszom.

-Helló Bojcsa basszafaszom.

És azt hiszem jobb, ha tovább nem is ragozom. 

Mindenesetre megérzi, hogy mikor melyik passzol jobban, ha hezitál, egyszerűen mindkettőt alkalmazza.

Természetesen a közeljövőben jelenésünk van védőoltáson is...

Gyerekhad

Kisebb fajta gyerekhad van nálunk, néhány napja. Ez azt jelenti, hogy valaki mindig akar valamit, valaki mindig éhes, valakinek mindig van valami baja, valakinek mindig van valami mondandója.

Ez csupán annyit jelent, hogy este, mire ágyat látok, hassal előre dőlök bele, mint egy krumpliszsák.
Reggelre meg folyik a nyálam, épp, mint a fogakat növesztő sarjamnak.

Öt perc rend után újra nincs hely letenni a tányérokat, mintha hangyák hada dolgozna azon, hogy állandó legyen a káosz. Az örökös zümmögés meg egy méhkasra emlékeztet, csak annak minden rendszerét mellőzve.
Nem vagyok egy ősanya, szóval, hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden pillanatát élvezem, őszintébb hát, ha azt mondom elviselem. A méhemből kibújtakért mindent. Höhöö.

Persze közben nem maradhatnak el a nyári tennivalók sem, mert a zöldség és gyümölcs nem vár rám. Tegnap lefejtettük a meggybort is, percekig csurgott a nyálam az illatától, és elképzeltem azt is, amint a lábamat az asztalra pakolva kortyolgatom a hűs nedűt, az ajkaimat kellemes mosolyra húzva, miközben nem hallom magam körül a rohangáló kölyköket.

Igaz, mire idáig eljutok, hogy megkóstolhatom a boromat, addigra már nem lesz őskáosz itthon, de majd hozzáképzelem, hogy én azt is leszarom.

Csak lazán

Éjjel, 2 óra 17 perc.
- Hamma
Nem mozdulok..
-Hamma, hamma! Anyóóó! (jee, ez én lennék)
Vízzel kínálom.
Csend. Megkönnyebbülök.
- Hamma. Hamma.

Ó, hogy az anyád. (csak gondolom, hátha, ha nem szólok, majd megunja)

- Hamma.

Sóhajtok.

Fölállok, konyhajárat, zacskó kuki, beadom az ágyba neki. Piknik. Csócsál, rág, zörög.

- Áhhh... (szomjas, azt jelenti)

Sóhajtok. Ő egyre türelmetlenebbül:

- Áhh, víz, víz.

Felállok, kap vizet. Újra zörög, csócsál. Piknik..
Aztán újra szomjas lesz..és ez így ismétlődik 2 óra 58 percig.

Lefekszik. Forgolódik. Hallgatózom. Elalszik..
Az én szemem viszont kipattant. És kopogni kezdett. De jó vagyok a süketnek tettetésben, így úgy csináltam, mintha nem hallanám.
Fél öt tájékában el is csendesedtek a gondolataim is, és szépen vissza aludtam.
Reggel 6:46-kor arra ébredtem, hogy legapróbb sarjam áll az ágyam mellett, kezében a telefonom, és mosolyogva tartja a füléhez, miközben azt mondja: Halló

Ilyenkor, ha véletlenül megszerzi a készüléket, hirtelen hatalmas önuralommal igyekszem felvenni a legtermészetesebb mosolyt, és elkérni tőle..persze gondolatban kiáltozom, hogy teszed le, de rögtön! Ha viszont ezt produkálnám, azt hiszem a pénztárcám bánná. Meg a telefon. Ha így történne, biztos szerepelne a gyors javaslatokban, hogy mit ne tégy soha, ha a gyerek megkaparintja a készüléked.



Ma egyébként igazán lazán gazoltunk egy "keveset", meg őszibarackot szedtünk, és kb 6 kilónyi uborkát is. Holnapra megvan a program. Uborka berakás.
Szeretem. Nem macerás, nem jár túl nagy kosszal, nem történik vele semmi baj, ha félbehagyom..éppen nekem való feladat.

Velem mindig történik valami

Ezt a Janikovszky Éva könyvet olvassa most a fiam. Meg én is. Ő ajánlott olvasmányként, én meg, mert tetszik. Legalább ötször kérdezte meg, hogy biztos nem én írtam e a könyvet, mert ez teljesen olyan, mintha róla, rólunk szólna...hány gyerekben lehet ez az érzés...
Szó, mi szó. Igazán egy hullámhosszon vagyok az írónővel, gyerekként is imádtam a könyveit, az Aranyeső volt a kedvencem. Hányszor elolvastam...de hányszor! Gyanítom, a könyv miatt jelentkeztem egészségügyi középiskolába is.
Aztán anyaként meg...fiú gyerekek anyukájaként...mindjárt megmutatom:

Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú

1983. Budapest

Van, amit az ember elõre megérez. Különösen akkor, ha nemsokára anya lesz. Biztos voltam benne, hogy nekem csak kislányom lehet. A fiúk szemtelenek, durvák és csúnyán beszélnek.
A lányok szépek, kedvesek és szeretik a mamájukat.
Nekem lányom lesz. Szõke hajú és kék szemû. Angyalka, Tünde vagy Virág. Vagy fekete hajú és sötét szemû. Akkor meg Réka, Klaudia vagy Dorottya. Esetleg Seherezádé. Persze lehet vöröses hajú és zöld szemû Rebeka, Mónika vagy Kleopátra, s ha gesztenyebarna lesz, szürkés­kékes-zöldes szemmel: Kinga, Georgina vagy Gyöngyvér.
Már eljött az ideje, és én még mindig nem döntöttem. Mert az apja is mondott neveket, és ezzel csak megzavart.
Végül úgy határoztam, hogy elõbb majd megnézem, hogy milyen színû a haja meg a szeme.
és attól függõen lesz Amanda, Imola vagy Fruzsina. Úgyis tõlem kérdik, hogy mi legyen a neve,
ha már megszületett. Hát valóban tõlem kérdezték, csak elõbb annyit mondtak:
GRATULÁLUNK, ANYUKA! KISFIÚ!
Mert úgy látszik, néha még egy anya is tévedhet a megérzéseiben.
És az az érdekes, hogy amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kisfiam van, eszembe se jutott, hogy lányt akartam, csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges,
és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak õ lehet a mi gyerekünk.
Hogyan is lett volna lány, mikor fiú!
És amikor megkérdezték, hogy mi legyen a neve, mindjárt kettõt is mondtam, pedig nem is gondolkoztam rajta, csak egyszerûen tudtam, hogy úgy hívják. Különben is, nehéz lett volna eldöntenem, hogy melyik név illik jobban hozzá, mert kicsit kopasz volt, és nem nyitotta ki a szemét.
De amikor mellém fektették, és azt mondtam neki, hogy drága kisfiam, láttam, hogy megérti, és õ is szeretné
nekem azt mondani, hogy , drága anyukám.
Persze erre még várnunk kell egy kicsit. Én az elsõ perctõl fogva örültem a fiamnak, csak akkor még nem tudtam, hogy másnak is akkora öröm, hogy nekem fiam született.
Hogy örült az apja!
Sose mondta, hogy õ fiút szeretne, de valószínûleg így van, mert egyre csak azt kiabálta, hogy fiam született, fiam született, fiam született, amíg fel nem világosítottam, hogy nekem is. Én igazán az elsõ perctõl fogva örültem a fiamnak, és annak is örültem, hogy az apja annyira örül a fiának, pedig akkor még nem is gondoltam arra, hogy egy fiú az sokkal jobb, mint egy lány. Aztán meggyõztek róla.
Örülj, hogy fiú ! mondta az anyám, egy fiúnak mindig könnyebb az élete !
És õ csak tudja, hiszen lánynak született.
Örülj, hogy fiú ! mondta az apám, egy lánnyal mindig sokkal több baj van !
És õ csak tudja, hiszen neki is lánya van.
Örülj, hogy fiú ! mondta a bátyám, így nem fog annyit bõgni, mint te, kiskorodban!
És neki is igaza van, mert én tényleg sokat bõgtem, amikor õ húzta a hajamat.
Örüljön, hogy fiú, mondta a nõvérke is, amikor haza készültünk, és a kezembe nyomta a kisfiamat. Igaz, hogy õ nem mondott többet, szaladt vissza a többi mert kisbabához, aki mind bõgött valamiért, de biztosan neki is megvolt az oka, hogy ezt mondta.
Amikor már otthon voltunk, és megjelentek a rokonok, a szomszédok és a barátaink gyereknézõbe, õk világosan meg is mondták, hogy miért jobb egy kisfiú; mint egy kislány.
Örülj, hogy fiú, mondták a rokonok, a szomszédok és a barátaink mind.
A lányok nyafkák, kényeskedõk és semmi se jó nekik. Bezzeg a fiúk ! Egy fiú az okos és erõs és bátor!
Tinka néni még azt is hozzátette, hogy egy fiú az mindenhez ért, egy fiú kész ezermester ! S azt hiszem, ez mind így igaz. Mert ahogy elnézem a fiamat, már most látszik rajta. hogy milyen okos.
Ha megnõ, biztosan tudni fogja, hogy kik lövöldöznek a tévéhíradóban és mért, hogy a nyilvános vitákban, amikor minden érv olyan meggyõzõ, végül is kinek van igaza, és nemcsak jelentkezik majd minden vetélkedõre, hanem meg is nyeri.
Ahogy elnézem a fiamat, már most látszik rajta az is, hogy milyen erõs. Ha megnõ, biztosan egybõl kinyitja nekem a csavaros tetejû üvegeket, könnyen feldobja a koffereket a csomagtartóba, és egyedül megemeli az ágyat, ha alá kell tenni a szõnyeget.
Ahogy elnézem a fiamat, már most látszik rajta az is, hogy milyen bátor. Ha megnõ, biztosan kikergeti az. ablakon a nagy zümmögõ bogarat, ha villámlik és dörög az ég, azt mondja majd: ugyan már, csak egy kis zivatar, és nem ijed meg attól sem, ha bennragad a liftben a kilencedik és a tizedik között.
Ahogy elnézem a fiamat, azt hiszem, Tinka néninek is igaza van, mert már most látszik rajta, hogy milyen ügyes. Nem azért, mert az én fiam, de ritkaság, hogy egy gyerek már kéthetes korában felemelje a fejét, és még inkább, hogy kéthónapos korában a hasáról a hátára forduljon, és vissza.
Arról nem is beszélve, hogy tegnap megfogta a bögrét ! Nem vagyok ábrándos természet, de amikor láttam,
hogy megfogja a bögrét, mégis elábrándoztam.
Ha nagy lesz a fiam, megjavítja a redõnyt, ha megakad, a csapot, ha csöpög, a fregolit, ha leszakad. a rádiót, ha röcsög, a tévét, ha fut a kép, a frizsidert, ha nem hût, a mosógép kerekét, s a kályhát, ha nem fût, a vasalót, ha zárlatos, a kvarcórát, a porszívót, a cipzárat, a szárítót, s mindez nem is csodálatos, hisz egy fiú mindenhez ért.
És fölkaptam a fiamat a kiságyból és összevissza pusziltam örömömben. Este megkértem az apját, hogy csinálja meg a kiságy oldalát, mert egy léc kilazult, és elmondtam neki is, hogy milyen ezermester lesz a mi fiúnk.
Ennek az apja is nagyom örült, és mondta, hogy addig is inkább szóljak a szomszédék Jóskájának, mert õ, sajnos, nem ért az asztalosmunkához.
Sokszor felemelem a kisfiamat a magasba, mert úgy szeretném, ha már nagyobb lenne ! De most még kicsi.
És amíg kicsi, hagyom ugyan megnõni azt a gyönyörû szöszke haját, de világoskékbe öltöztetem, hogy mindenki lássa: , kisfiú és senki se mondja, hogy jaj, de aranyos kislány, csak azért, mert olyan szép.
Ha már nagyobb lesz, akkor majd levágatom a haját fiúsra, és veszek neki kis farmernadrágot meg csíkos trikót meg tornacipõt, hogy olyan legyen, mint egy nagyfiú kicsiben. És amikor már valóban nagyfiú lesz, és õ maga növeszti meg a haját, és nem akar mást hordani, csak farmernadrágot meg trikót meg tornacipõt, akkor veszek neki szép sötétkék öltönyt fehér inggel és nyakkendõvel, és elvi szem a borbélyhoz és levágatom a haját, hogy olyan legyen, mint egy kisfiú nagyban.
Ha én meg a nagyfiam végigmegyünk az utcán, biztos, hogy mindenki utánunk fordul.
A lányok majd azért fordulnak utánunk, hogy megnézzék a fiamat, aki magas és izmos és jóképû, az idõsebbek meg azért, hogy megnézzék azt az igazán fiatal anyukát, akinek ilyen figyelmes és jól nevelt fia van.
Mert ez is látszani fog rajta.
Az én fiam olyan figyelmes lesz, ha megnõ, hogy magától megáll minden cipõbolt kirakata elõtt, ha együtt sétálunk, mindig otthon marad köszönni, ha meghívom a barátnõimet egy kis beszélgetésre, és sose kérdi meg, hogy melyik is a kedvenc kölnim, mielõtt meglep vele, mert tudja.
Az én fiam olyan jól nevelt lesz, hogy csak azért ül le elsõnek a buszban, hogy aztán átadhassa a helyét másnak, az öreg néniktõl és bácsiktól nemcsak megkérdezi, hogy hogy tetszik lenni, hanem azt is végighallgatja, ha netán elmondják; és senkinek sem felejt el üdvözlõ lapot küldeni a nyaralásból.
Én meg csak hallgathatom, amikor az ismerõsök és a szomszédok elújságolják: nahát, milyen aranyos ez a fiú,
még nekem sem felejtett el üdvözlõ lapot küldeni a nyaralásból !
Elnézem a fiamat, hát mindez most még nem látszik rajta, mert még kicsi, . és csak ezután fogom jól nevelni.
Egyelõre ugyanis felveszem, ha sír, mert most még én vagyok hozzá gyöngéd és figyelmes.
De tudom, hogy mi olyan jóban leszünk a fiammal, hogy mindig nekem mutatja meg elõször a térdét, ha felhorzsolta, a léggömbjét, ha kipukkasztotta, és a fagylaltját, ha leejtette.
És ha megnõ, nekem mutatja meg elõször a bizonyítványát, a jogosítványát, és a kislányt, akit el akar venni.
Micsoda szerencse, hogy fiam született !
Örülök, hogy fiú, mert így lesz, akit az apja elvihet a focimeccsre, s akit utána haza is kell hozni, lesz, akivel az apja itthon is kártyázhat, sakkozhat, bélyegezhet, és lesz, akivel megbeszélheti, hogy szerinte mi baja a karburátornak.
Arról nem is beszélve, hogy lesz, aki magától leszalad a sportújságért, és sosem felejti el bedobni a totószelvényt.
Örülök, hogy fiú, mert majd megmutatja az apjának, hogy egy fiú is szívesen kuktáskodik a konyhán, hogy egy fiúnak is eszébe juthat, hogy a nagymamának másnap lesz a nevenapja, és hogy egy fiú is észreveheti, ha az anyja fodrásznál volt.
Örülök, hogy fiú, mert egy fiúból minden lehet, még hajóskapitány, karmester vagy sarkkutató is, de azért jobban szeretném, ha öttusabajnok, vagy feltaláló lenne, vagy valamilyen televíziós személyiség, és ha majd
a gyermekkoráról faggatja a riporter a tévében, akkor elmondaná, hogy tulajdonképpen mindent a szülõi háznak köszönhet.
És ha netán meg akarták mutatni az édesanyja fényképét is, akkor azt a nyári képemet adom oda, a pöttyös ruhásat, a fûzfa alatt.
Elnézem a fiamat és arra gondolok, milyen büszke leszek majd rá, ha ballag az óvodában, az iskolában, ha jutalomkönyvet kap és az osztályfõnöke megsúgja, hogy ilyen kivételes tehetséggel még nem volt dolga,
ha ifjúsági sportbajnokként áll a dobogón, ha doktorrá fogadják és kitüntetik, ha a fiatalok az õ képét
viselik a trikójukon.
Elnézem a fiamat, és arra gondolok, hogy fogok majd örülni, ha leszerel, ha hazalátogat, ha földet ér.
Elnézem a fiamat a kiságyban, és a fiam visszanéz rám. Örülök, hogy fiú vagy, mondom neki, bár kislányt szerettem volna, de akkor még nem ismertelek.
És úgy látszik, a fiam is örül, mert rám mosolyog. Talán arra gondol, hogy lesz neki még egy húga. Vagy ha nem lesz, akkor majd hoz õ egy kislányt a házhoz. Persze szépet, kedveset, olyat, aki szereti a mamáját.
Nemcsak a sajátját, hanem engem is.

Jól megérdemelt,

és napokkal ezelőtt behűtött cideremet bontottam fel percekkel ezelőtt, egy nem is annyira rossz nap végén.

Az ember, amikor észreveszi, hogy jó ideje a saját kakijában hempergőzik, akkor gondol egyet, fetreng még benne egy párat, csak azért, hogy biztosan jó emlékezetes maradjon az eset, meg amúgy is, jól esik olykor az önsajnálat mély bugyraiban elmerülni, hogy ő a legbüdösebb ezen a világon..majd fogja, megrázza magát, és elmegy, tusol egyet jó hosszan. Akkor még nem lesz jó illatú, hiába a márkás pacsuli, mert a kakiszag a bőre alá ivódott, de a rendszeres fürdés és némi testradírozás néhány hosszú fürdőzés után, meghozza az eredményét.
Sok ember kakiszagú...de azért soknál érezni már a parfümös tusfürdő illatát is. Aki meg mindig jó illatú, arról kevesen tudják csak, hogy volt e valaha büdös. Vagy senki sem.

Gyors javaslatok kezdő szülőknek 4. rész

A következő javaslatot legideálisabb a gyermek 6 hónapos korától megfogadni.
Hogy miért épp akkortól? Nos, az első 6 hónap vagy rózsaszín ködbe burkolózva telik, vagy a szülés utáni depresszió árnyékában. Tetszik vagy sem, a hormonok a szülést követően fognak igazán berobbanni, a terhességi hangulatingadozás kismiska a szülés utánihoz képest.

Amikor azért is megsértődsz, mert a férjed dolgozni indul, és flegmán szólsz oda neki, hogy: "Akkor menjél, dolgozzál!!"...szegény meg csak sóhajtozik és hiába készíted fel előre..nem érti majd, hogy mi ez az egész.

De nyugi, mire az apróka baba betölti a 6 hónapot, te is kialakulsz. Érzékelni kezded a külvilágot, és látsz végre rózsaszínen kívül más színt is. Ha pedig depis voltál, nagyjából ilyenkorra jutsz el oda, hogy cselekedj, és kimozdulj abból az ocsmány állapotból. Vannak, akik nyugodtabbak lesznek, mint baba előtt voltak, vannak, akik pörgősebbek, és vannak, akik Szörnyellává változnak. Mindegy ki leszel, a lényeg, hogy állítsd be a telódon az emlékeztetőt.

A gyermeked 6 hónapos korától javaslom, hogy minden hónapban végy egy darab radírt.
Ezzel elkerülheted jó esetben néhány évre a radír okozta idegbajt, de rosszabb esetben is egy-két sulis évre kitart. (remélhetőleg).

Mondanom sem kell, én nem tettem. Az idegbaj kerülgetett, én nem is tudom hányszor, de volt, hogy egy héten kétszer lett oda a fiam radírja.. Volt, hogy két hétig nem volt neki, mert már nem akart idegesíteni. Volt, hogy azért nem volt neki, mert azt mondtam, én többet nem veszek.
Mondanám, hogy járj el így a tartályos hegyezőkkel is, de a tendencia azt mutatja, hogy mire kiadod az újabb ezer forintot (mer szar nem jó) a tartályos hegyezőre, addigra meglesz az előző. Szóval abból tudsz magadnak majd tartalékot képezni. Nekem is van kettő, eldugva, mert mindig meglett.
De a radír...hallgass rám. Hidd el, nem árt, ha van első osztályra egy 70-80 darab radírból álló gyűjteményed. Csak a gyerek meg ne találja.

Nyáladzik

Megint nyáladzik a kicsi. De rettenetesen. Mint egy szaftos húst látó bulldog. A ruháját akár ki is csavarhatnám 10 percenként. Jön az a bizonyos 13. fog. Valahol. Megtapogatnám az ínyét, de nem hiszem, hogy bárki önszántából, örömmel és szeretetből nyúlna egy piranha szájába. Én se teszem. Életveszélyes művelet lenne, de legalábbis baleset esélyes.
De a lényeg. Ez a gyerek..ha énekelek, mintha egyfajta sokkot kapna, vagy hipnotizálva lenne. A szemét tágra nyitja, a száját kitátja, vagy inkább leesik az álla, és csak néz..de az arcáról nem lehet leolvasni semmit. Se egy mosoly, se egy félrehúzott száj..semmi.
NF szerint csodál. Na, persze. Engem. A nagyobb 2 és fél éves volt, amikor kérte, hogy ne énekeljek neki többet. Ha próbálkoztam, akkor csak fintorgott, vagy szimplán befogta a fülét. Persze, azóta már van, hogy egy darabig együtt énekelünk, de soha nem hagyja ki, hogy megjegyzést tegyen, vagy kérdezzen..legutóbb azt kérdezte, hogy hogy lehet, hogy én soha nem buktam meg énekből..ez azt hiszem mindent elárul.
Teljesen, azaz abszolút nemhallásom van. Botfülem. Az se tűnik fel, ha valaki hamisan énekel. Kicsit se.
Mégis, csak arra tudok gondolni, hogy valamennyire tetszik neki, mert bár nem reagál, de néhány perc múlva ismételni kezdi mosolyogva a dalból megjegyzett szót. És én ilyenkor, természetesen, jó anyukaként újra énekelni kezdek. És ő akkor újra felveszi ezt a kis bárgyú ábrázatot. Lehet befelé koncentrál, és próbálja kiszűrni belőle a jobb hangokat. Nem tudom.

Alig várom, hogy megmondja mi a szitu.

-Egyébként, egyszer kaptam ötöst énekből. Éneklésre. Bizony. Azért, mert véletlenül tisztán énekeltem ki egy tercet. Gimi másodiktól pedig, nekem elég volt elszavalni a dalokat, ha feleltem énekből. Ezért nem buktam meg.- (ezt csak úgy megjegyeztem)

Ma is énekeltem. Az ember strandra járt, az Elmo dalát..ja, és a Coco Jumbo-t (nem röhögni). Ő pedig állt, egy picit előre hajolva, sokkhatás alatt, és mire a dalok végére értem, előtte a földön akkora nyáltócsa keletkezett, hogy simán fel tudtam volna mosni vele a padlót. A kis drága pedig megfogta a gumikacsát, közölte, hogy víz..és úsztatta a sípoló jószágot. Ami már nem sípol, mert tele ment nyállal.

Veszélyes

Jajjajjajajjj...szörnyen veszélyes ez a recept. Tudom tudom...ősrégi már, pár éve volt nagy divatja. DE! Fontosnak tartom megemlíteni, a hozzám hasonlóan túlhajszolt, élvezeteket előnyben részesítő anyukáknak.

Meg amúgy is. Sokfélét próbáltam és sokféle nem jött be belőle. Na de EZ!


Kipróbálásra csak azoknak ajánlom, akik kellő önuralommal rendelkeznek.
Itt mit sem ér, ha a ház túlsó végében lévő 2 méter 10 centis szekrény tetejére rakod fel, hogy küzdeni kelljen érte.
Levágsz egy kis darabot a gyerek(ek)nek..majd rá(juk) húzod az ajtót..ne..ne is lássák, hogy te mekkora darabot eszel, mert akkor kell nekik is..még. És ez nem olyan süti, amit osztogatni szoktak. A gyerekeknek se. Majd nőnek egy kicsit, és akkor megcsinálják maguknak. De addig! Addig te szabályozod az adagjaikat. (ez jó is, nyugi, nem unják meg!!!!)
Amikor azt hiszed, hogy végre biztonságban vagytok..te és a tepsi sütemény..na akkor tuti kijön az egyik büdös kölyök, és a szeme, mint a sasé...csak úgy járatja körbe a tekintetét..hogy megtalálja a zsákmányt. Te pedig, rafkósan, mint a keselyűk, még az utolsó pillanatban dugod el a kíváncsi tekintetek elől. És van mersze, van bátorsága feltenni a kérdést: -Hol a süti?
Gondolkodsz, mit tehetnél? Adni nem akarsz belőle, de, ha hazudsz, és rájön (HA rájön) több éves kőkemény nevelést dobsz sutba, mi szerint hazudni ocsmány dolog.
Szóval csak állsz ott, a fogaskerekek csak úgy kattognak..és mozog a füle a sasnak! Hallja is a tekervényeidet!! Gyorsan kell cselekedned..:
-Tessék most már bemenni a szobádba. Majd reggel lesz még süti. (ááá..ezt elrontottad..mert, ha reggel NEM lesz süti, akkor megint csak hazudtál..basszusbasszus)
A végét gyorsan levágod, és berakod a hűtőbe..sűrűn mondogatod, hogy ehhez tényleg nem nyúlok..ez a gyerekeké..
Aztán a tepsit fölrakod a 2 méter 10 centis szekrény tetejére, a ház tőled legtávolabb eső pontjára. Ja, hogy alig ütöd meg a 150 centit..nem baj. Legalább sportolsz is. Minden egyes szelet megevése előtt. Akkor már nem is illik hozzá az a név, hogy Lusta asszony rétese..akkor már nevezhetjük előkelően a Bólyi túrósnak.
És amúgy is, meggyet tettél bele. Az meg gyümölcs. Egészséges gyümölcs. Akár magad elé is veheted az egész tepsivel.

Családi üzelmek

Az elmúlt néhány órában eszembe jutott párszor a film..
A kedvenc jelenetem, amikor az egyik fickó megujjazza a másik fülét. Ez, ha eszembe jut, mindig rám tör a röhögés.

Meg is találtam, 1:30 körül van.

Mostanában egyébként annyira jó filmeket fogok ki. Na jó, úgy helyes a kijelentés, ha hozzá teszem, hogy a maguk nemében jók.

 Olyan könnyed, laza, amiken nagyon nem kell agyalni, de, ha ahhoz van kedvem, hogy ezt mégis megtegyem, akkor arra is van lehetőségem. Hja, mondjuk nőből vagyok, tudok én mindenen agyalni, és mindenbe mélyenszántó gondolatokat találni. Nem hiszem, hogy ezzel a képességemmel nagyon egyedül lennék. Miss Kombina.

Ilyen filmek voltak mostanában a Joséphine, és a Gyerekek vagy egyebek. Ez utóbbinak az elejét megnézettem NF-el is, addig a pontig, amíg Sophie Marceau orrba nem vágja a férjét. Nem mintha szólna, ha nem pakolok, vagy nincs kedvem főzni, de azért miheztartás végett úgy gondoltam, nem árt, ha látja a jelenetet.
És, hogy mikor nézem ezt meg, hogy nyugtom legyen? Hát, amikor már alszik az egész csapat. Igen, ez egyet jelent azzal, hogy napok óta kábé éjjel egykor kapcsolom ki a tévét..és egyet jelent azzal is, hogy reggel 7-kor, mikor a kicsi ébreszt, nem vagyok semmi más, csak egy mosott szarcsimbók. Merthogy mostanában éjjel fél 3-kor előszeretettel közli, hogy vizet kér. Hangosan..vízvízáááhhh. Persze, ahhoz nem elég hangosan, hogy az apja hallja meg.

Azt hiszem, az az eset forog fent, hogy nekem most ki kell gondolnom valamilyen túrós sütit, de gyorsan..amíg itt írsogáltam, szépen megcsócsáltam a kezem közelében lévő sült szalonna darabokat, amit a csuszához sütöttem. Azt ugyanis nem szereti senki, csak, ha van hozzá szalonna. Most meg..már nincs.

Elkészült

Hát elkészült.
Először gondolkodtam, hogy vagy a fiam, vagy én rajzolom meg, a mesés, babás, kedves képet...mondom kedveset..de az minden volt, csak kedves nem. Azt reméltem, ha nem lesz jó, lesz majd vicces. De vicces sem lett, inkább ijesztő, az enyém, mert a fiamnak végül nem volt kedve rajzolni.
Elképzeltem hát, leírtam és ráakaszkodtam Juditra, mert tudtam, hogy jól rajzol és jött a légyszilégyszilégyszi...először nemet mondott...na jó, nem. Egyből azt mondta, hogy oké.
Judit szuper csaj, sőt, már szuper anyuka is másfél éve, és szuper feleség is, habár erről a férjét lenne ildomos kérdezni. ;))
 Ezúton is nagyon nagyon köszönöm Judit. :) De tényleg, odavagyok a képért!
Ez lennék én. Kerek fej, elálló fülek, hetyke mosoly és az álmom..egy láblógatós, függőágyban heverészős, uborka szeletekkel szemet eltakarós néhány óra (na jó, néhány nap), amikor az üdítő épp csak egy karnyújtásnyira van tőlem.
Ennek a megvalósulása egyébként nagyon csekély. Több okból is:

- Nincs függőágyam. Volt, de vagy nem tudtam belefeküdni rendesen, vagy ha megmozdultam, kiestem belőle..mozdulatlanul meg nem volt annyira felemelő érzés, hiába is vártam ezerrel koncentrálva, görcsös testtel megfeszülve a lazulás kellemesen pihentető érzését, az nem jött.
Egyszer, első alkalommal,  két száradt vékony girbegurba fatörzset,  épp csak, hogy leástunk a földbe (mérnökök röhögnek)... ahogy középre helyeztem a súlypontot (a fenekem)..egyből összedőlt, úgy, hogy én seggre estem, és, mint a régi Tom és Jerry rajzfilmekben, a fatörzs utána még jól fejbe is vágott.
Szóval függőágyam valószínű nem is lesz. Ha lenne, az üdítő után nyúlva biztos kiborulnék belőle.

-Uborka..ezt mindig tervezem, de talán életem során egyetlen egyszer volt alkalmam/kedvem kipróbálni. Biztosan hatásos is, csak lehet nem egy átmulatott éjszaka után, a másnaposság gőzétől elmámorosodva kellett volna tesztelnem..de úgy tettem, és utána senki nem mondta, hogy húúúdejólnézelki, ezért többször nem is próbálkoztam vele. Ha hat, hasson rendesen..nemde?

-Üdítő...hmm..csak vizet iszom. De lehet tennék bele uborkaszeleteket, meg citromkarikát, esetleg jégkockát is, és akkor nem uborkás-citromos víznek, hanem üdítőnek nevezném.
Szóval ezt azért még nem vetem el.

Úgyhogy a kép igazán engem tükröz, azt szoktam mondani, hogy ez olyan Szilvikés.
Nagyon tetszik. :)
Remélem egy hosszú hosszú kaland vette kezdetét, ha már így, hivatalosan is lett a blogomnak önálló, saját kis arculata. Ami Szilvikés.

Gyors javaslatok kezdő szülőknek 3. rész

Legyen egy emlékkönyved az aranyköpéseknek.

Azt gondolnánk, hogy ó, hát az úgyis lesz..de aztán én például mindig csak halogattam és halogattam..
Addig, mígnem a nagy már nagy..és én alig emlékszem egy két szóra, mondatra, amin szakadtam a röhögéstől. Pedig több száz volt, nagy dumás a gyerek.

Nem elég a telefonba beírni, megosztani facebook-on, blogokba megemlíteni, naplóba beírni..ehhez külön kell egy kis könyvecske.

A kicsinek sem vettem még. Majd a jövő héten..szuper. Már remélem, hogy a jövő héten nem mondom azt, hogy ó majd a jövő héten. (mert bele kell írnom, hogy kukákok..)

Megéri szép kis könyvet venni, tényleg igazi emlékkönyvet. Azt odaadhatod majd, amikor felnőtt lesz, vagy úton az unoka. (mármint a te unokád..az ő gyereke)

Ha pedig füzetbe vezeted, az sem rossz..csak legyen jó strapabíró. Majd, ha neki szánod, akár ki is nyomtathatod, lefűzheted kis könyvecskének.


Van babanapló is olyan, amiben külön oldal van az aranyköpéseknek. De az nem elég...nagyon csekélyke az egy két oldal..hidd el.

Ja..és lehetőleg ne add oda a csemetének 3 éves kora alatt, hogy nézegesse..kivéve, ha biztos vagy benne, hogy nem történhet "baleset".

Most itt akár be is szúrhatnék valami dizájnos kis emlékkönyvről képet..ugye? Az úgy lenne kerek..és tiszta szentimenti...

Wááá..találtam is egy szupert. Ez igazi fiús emlékkönyv.

Kép forrása.

És, hogy a lányok se maradjanak ki (nehogy szó érje a ház elejét). Íme:

Kép forrása.

Jövő hétre akkor meg is van a vásár fia. :))

NF ma

nagyon közel került a szívlapáthoz.

Az viszont kiderült, hogy nem olvas. Meg feledékeny. Mondjuk ez utóbbiban biztos voltam eddig is.
Vagy, ha olvas, akkor direkt szenya.

Azt mondja ma, hogy többet akar velem lenni, menjünk együtt a kertbe meggyet szedni. (hee?-kösz a felejthetetlen programot)
Közöltem, hogy én nem akarok.
Miért nem?
Nézz szét. Takarítani kéne, főzni, könyvtárba vinni a nagyobbat, özön dolgom van, utána meg jön a meggy, amit magozhatok vakulásig. Nem nagyon tudok szétszakadni.
Aaaa, de azt mondtam, hogy ez ráér délután is...
Jó, akkor menjünk..nem kicsit voltam dühös..annyira, hogy szólni sem szóltam semmit.
Szólni nem, na de a gondolatok..ásó, lapát, egyebek. Édes vagyok. Tudom én.

Tényleg, igazán romantikus, többet legyünk együtt program. Ő a fa tetején, én alatta, közben az utált gyerekkori emlékek csak úgy tolongtak az agyamban, és akkor kiböktem neki. Miért nem mondtam?
Nem mondtam? Miért nem emlékszel? Miért nem figyelsz?
Akkor menjünk haza. Megy a fene. Csináljuk most már.

Itt tartunk most. Itt ülök a kupi közepén, a meggy ázik, NF meg azon gondolkodik, hogy akkor most menjen e ki, hogy leszedje a többi meggyet is.
Jó esetben mindjárt ebédet adok a csibéknek, még jobb esetben utána nem kezd hisztizni a kicsi a fáradtságtól, és a legjobb esetben nyugisan eljátszik mellettem, amíg én a dolgomat végzem.

A magozót legalább legálisan lehet csapkodni.

Az elmúlt idők

Milyen mély érzelmeket sejtető cím...pedig köze nincs mélyen szántó gondolatokhoz.

Az előző napokban olyan laza voltam, mint a nyálas keksz. Csoda, hogy szét nem hulltam. Hja..hogy a nyál egyben tart.
Ha nem lett volna olyan karót nyelt, mondhatnám, hogy tisztára olyan voltam, mint brívandökemp. De mivel én inkább asztalra feldobom a lábam típus vagyok, vehetjük úgy is, hogy apai ágon mondjuk szuzönre ütök. Nem. Nem kinézetre. Agyilag.

Szóval a gyerekekbe angyalok bújtak, engem meg a konyhák tündérének szelleme szállt meg. Sütöttem és főztem és sütöttem és főztem. Meg anyukáskodtam.
Az egyik kajámat a nagyobb nem ette meg. Vagyis, gyorsan tömte..mintha rettentő finom lenne, de aztán olyan tele lesz tőle, hogy a háromnegyedét meghagyja. Ilyenkor tudom, hogy nem ízlik neki az étel. Tagadta ám estig, mintha ezen múlna a trianoni béke. Egészen addig járkáltam körülötte, gyanakvó pillantásokat vetve rá (ő meg próbált a legártatlanabb tekintetével visszabámulni), amíg jókora adagot ki nem szedtem magamnak, hogy akkor majd én most aztán jól belakok. És nekem se jött be. Ezerszer készített egyszerű kajáról beszélünk, bolognairól, ami valami miatt olyan nem ízlik kategória lett. Nem tudnám megmondani mi volt a baja, lehet csak a hidegfront. Az agyamnak is az a baja..a hidegfront.
Tegnap este olyan komor hangulat tört rám, hogy ha igaz lenne a mondás, hogy lógatja az orrát, akkor tuti, hogy horzsolásokkal tértem volna nyugovóra, mert annyira lógott, hogy padlót lehetett volna mosni vele.
Na de holnaptól erre nem lesz időm. Mármint orral padlót mosni, kezdődik a meggyszezon. Szerencsére nem szedem, csak feldolgozom. Gyerekkoromból maradt ez meg, hogy utálok meggyet szedni. Rettentően. Az anyai nagyszüleimnél ez mindig program volt, menni kellett mindenkinek.
Érdekes, hogy a cseresznyével sosem volt ilyen bajom. Sokat jelent tuti, hogy az apai nagyszüleim viszont  nem tették kötelezővé, hogy én náluk cseresznyét vagy bármi mást szedjek..csak imádták nézni, ahogy megesszük. Talán nem is véletlen, hogy az ő tőlük örökölt (félig, mert a drága papám még él és virul szerencsére) gyümölcsös és zöldséges kertben garázdálkodom.
Kivéve szilva tekintetében. Mert, bár van 8 szilvafa (plusz az új kicsik), jó, ha egy fányi szilvát el tudok rakni..hiszen az kell a pálinkához. Ebben az öreg nem ismer tréfát. Amikor poénkodni próbálunk ezzel, akkor is csak fejeket vág..pedig nagy mókamester ám.

Holnaptól tehát csapkodós üzemmódba váltok, és szoros barátságot próbálok kötni a meggymagozóval.

Szemészeten

voltunk tegnap, a nagyobbik fiammal.
Egyszerre több pácienst hívtak be, így élőben néztük végig, hogy az egyik pasinak kivesznek a szeméből valamilyen idegen anyagot..A drága gyerekem ezt olyan megrökönyödéssel bámulta, hogy hiába integettem neki a túloldalról, észre se vette..próbáltam volna elmutogatni neki, hogy rajta ilyen jellegű beavatkozást nem fognak végezni.
Aztán mire tágra meredt szemmel rám nézett, azt sugallva, hogy: miafrancvan, errőlnagyonnemvoltszóanyaaaa..addigra már nem tudtam semmit jelelni, mert ő következett. De nagyon hősies volt.
Mondjuk, a dokit simán hátba tudtam volna vágni..
Amikor a sportorvosnál kiderült, hogy nem tökéletes a látása a fiamnak, teljesen el volt kedvetlenedve. Nem győztem keresni a szemüveges sportolók fotóit, meg vagányabbnál vagányabb kereteket, hogy megbarátkozzon a gondolattal. Erre az orvos azt mondja neki:  Hát, hogy fogsz te kinézni a pályán, vagy egy lovon, szemüvegben?
Na, hogy baszd meg.
A gyerek rám pillantott, ártatlanul..én meg visszapillantottam, tekintetemben azzal a kérdéssel: Lefejeljem?
Szerencsére az asszisztens megtette helyettem. Na jó, le nem fejelte, de úgy lehurrogta a dokit, hogy csak lestünk.

Végül úgy tűnik, hogy jelenleg még nem kell szemüveg. Tévesztés volt, homályosabb látás is, de amíg nincs panasz, és nem zavarja a tanulásban, addig nem kell.

Innentől fogva a napom móka és kacagás volt. Mindenen röhögtem, mindenkivel szórakoztam.

Még este sütöttem NF-nek egy finom málnás sütit is..hogy kedveskedjek neki. Persze, szerinte ő kedveskedett azzal, hogy hozott málnát...hiába mondtam, hogy nem, mert én mondtam neki, hogy hozzon, ő csak megtette, amit kértem..az nem kedveskedés, hanem természetes velejárója a kapcsolatunknak.

Azon viszont nem annyira röhögök, hogy össze vagyok csípkedve. A fiam, hol máshol..a boltban vett észre a lábfejemen 4 darab csípést (újabbakat). Közölte is hangosan, hogy nagyszerű, tuti, hogy bolhásak vagyunk, most mi lesz..Neeem..senki meg sem hallotta. Úgyhogy közöltem vele mosolyogva, hogy kezdjen el rázkódni, hátha akkor lehullanak és ott hagyjuk őket az üzlet közepén, hogy majd másokra jól rámásszanak. Hát nem el kezdte magát rázni?

Úgy slusszpoénként kifelé menet, szintén jó hangosan rám szólt, hogy: Te nem akarod kifizetni???!!!
Nem tudom mit csinál mellettem, amíg a kasszánál vagyunk??!!

Persze, ilyenkor hazáig durrogok, hogy demérkellígyleégetniszülőanyádatédesfiam??
Utána jóvá tette...nem túl rég kaptunk az egyik nénitől egy nagyon finom sütit. Mondtam neki, hogy, ha már átviszi megmutatni a bizonyítványát, akkor kérje már el a receptjét is annak a sütinek...recept nélkül jött haza, de a rendelést leadta..a jó biziért cserébe kap egy tepsi süteményt. Na ja..van üzleti érzék...nekem meg lassan nem kell több pirosítót vennem.

NEM VAGYUNK BOLHÁSAK. :)

Rettentően

megkívántam egy jóóóó rántott májat..szégyen vagy sem, még sosem mertem csinálni.
Mindig féltem, hogy nyers marad, vagy megkeményedik, ezért inkább hagytam.
Nem mintha annyira odalennék érte, de néha ráfanyalodok, és olyankor nagyon örülnék neki, ha lenne valaki, aki elkészíti a családnak.

Tegnap nem estünk egymás torkának..mondjuk este egymásnak sem, de megkockáztatom, hogy eddig ez volt a legjobb évfordulónk..mert teljesen eseménytelenül, nyugisan telt. Vagyis nem. Munkát adtam NF-nek, az egyik több, mint 20 éves cseresznyefát kellett gyökerestől kiásni és kiforgatni a földből..azzal elvolt. Én meg semmit, de semmit nem csináltam. Még csak a mosatlant se pakoltam arrébb...pfejj. Igazi házi tündér voltam tehát, minden anyós álma. Szidhatott volna szegény, kedvére.

Jóóó..köcsög vagyok, nem is ismertem az anyósomat..de engem biztos, hogy szeretett volna, úgy képzelem.

Mesélhetnék hűtő és fal közé beszorult másfél évesről..gondolkodtam, hogy hagyjam e ott egy kicsit, de aztán megesett rajta a szívem..
Mesélhetnék pottyantós vécébe kakkantós NF-ről..és arról, hogyan prezentálta itthon az eseményeket a fölé guggolásról, és a zümmögő legyek elhajtásáról.
Mesélhetnék kitűnő bizonyítványról, dícséretről, jutalomról, tapsról és könnyekről...
Majd újra szóba hozhatnám a másfél évest, aki megtanulta NF-től megfelelő időben alkalmazni azt a szót, hogy "takony" (persze csak átvitt értelemben).
NF szerint ugyanis 3 éves kor fölött minden gyerek "takony". Vagy "quattro takony". A tévében ment épp egy ötkeres reklám, amire kicsi dömper felfigyelt..eddig olyan ügyesen alkalmazta, hogy lány, és azt, hogy fiú...de most némi gondolkodás után közölte rájuk mutatva, hogy "takony".
Először kitört belőlem, hogy ez igazán remek, de aztán NF annyira röhögött, hogy rám is átragadt, szóval a kis törpe tuti azt szűri le ebből, hogy ezt ő nagyon ügyesen csinálta. Már várom, amikor valamelyik játszótéren (nem mintha sűrűn járnánk játszótérre) letaknyoz valakit..egy élmény lesz.

Pörögtem,

mint egy búgó csiga..tegnap..életbe lépett a mindent egyszerre szindróma.
Ami nagyjából megvalósult, de nem végig volt jó a szám íze. Nem azért, mert utálom a cukkini ízét..hanem, mert délben megborultam, és jó lett volna a többiekkel lepihenni, de mivel megcsúsztam, így nem volt rá alkalmam.
Az asztal viszont "készen" van. Még lakk és fiók nyitó gombok nincsenek rajta. De a lakkal megvárom a következő kánikulát, gombot meg majd csak utána kezdek nézegetni, nehogy olthatatlan vágyat érezzek arra, hogy fölszereljem, lakkozás előtt.
A gyermeknek is bejött. Szerencsére. Nem, nem csak mondta, az arcán is láttam, hogy tetszik neki.

Aztán sütöttem is, meg főztem is..gondolkodtam a mai napon, amikor is az évfordulónk van nekünk, NF-el.
Áááá...nem örülök ennek, annyira, vagyis de, csak mégsem, mert ezen a napon mindig minden évben veszekszünk..vagy ha nem, akkor valamelyikőnk beteg.  Vagy mindkettő. Az a legjobb párosítás. Szóval nekünk lehet az lenne a legjobb, ha elmaradna ez a dátum. Vagy eltolnánk, egy héttel, esetleg egy évvel.
Na de majd ma, majd megtörjük a hagyományt. Ha meg nem, akkor legalább lesz holnap is miről írnom.

Tegnap, említettem, hogy végre haza jön a nagy...pár óra múltán, amikor ezek ketten itt szétkapták a lakást, és mindenhol morzsa, meg mindenhol zaj...és a hajam is égnek állt...akkor..akkor szuper volt. Ja.

Kis naív..mindenáron le akart szedni néhány cukkinit...szabad? Persze, abból csinálok holnap kaját..mint tegnap, meg azelőtt két nappal..ha azt hitted lemaradsz a jóról, hát tévedtél..örömmel szedte le..majd kíváncsi leszek az öröm megmarad e akkor is, ha meg kell enni.

Ma még évzáró is lesz, és bizi osztás..az első...és listaosztás, hogy mi mindent kell venni. Május óta várom ezt a papírt..nem a bizonyítványt, a listát. Imádom a listákat..szeretem lehúzni, vagy kipipálni, vagy bekarikázni, hozzáírni..hányszor duzzogtam a fiamnak, hogy "nemigazhogymégnemadtákoda".

Reggel hat óta itt mászkál körülöttem a kicsi, azt várva, hogy mindenki felébredjen. Azóta írom ezt a bejegyzést...úgyhogy talán jobb, ha most azt mondom: pápuszi.

Jaj jaj

baj van minálunk.
NF beteg.
Már reggel panaszkodott tegnap, hogy neki, mintha kaparna a torka. Már akkor kértem, hogy nyomban felejtse el, ennek az érzésnek még a gondolatát is, mert tudtam, ha ő beleéli magát és beteg lesz, akkor jaj nekünk.
Este környékén már üzent, hogy láza van...fúúú...van nálad lázmérő? Nincs..jó, akkor nem is vagy lázas.
Haza jött, tényleg szarul nézett ki..át tud szellemülni, az egyszer már biztos.
Zuhany, vacsi, lefekvés, meccs.
Én megyek fürdeni.
Mire bejutottam a hálóba, ő már nyakig betakarózva feküdt, szeme résnyire nyitva, és sóhajtozott. (csak, hogy szerte szálljon az összes vírus a szobában).
Azt mondja, vigyek már neki egy vizes ruhát. Hujuj..annyira szarul vagy? Mondjuk látszik...lázadat megmérted már? Nem, mert nem találja a lázmérőt..tehát nem akar (bocsánat, nem BÍR fölkelni elővenni).
Odavittem neki, meg a vizes ruhát is.
Addig csaptam egy gyors felmosást (mert szuper vagyok), aztán elkértem a lázmérőt.
Ő lázas, biztos, hogy lázas..jaja..36,9 a LÁZA!!!!
Szerintem megsértődött a testhőmérsékletére, mert később, amikor megkérdeztem, hogy jobban van e, olyan dühös féle volt a hangja, hogy persze, teljesen remekül van.:))

Izgatottan várom milyen hangulatban ébred.
(fúú..kijött..jobb, ha nem is részletezem). ;))

Gyors javaslatok kezdő szülőknek 2. rész

Sokszor fogod hallani, idősebbektől, többgyerekes szülőktől, hogy ne vegyél annyi játékot..nem keeeell. Magadban dúlsz fúlsz majd, hogy de jó, hogy ilyen okosak. És majd hagy tudjad már te.

Úgyhogy én nem mondok ilyet. Pedig 2 gyerekem van. Szuper jófej vagyok. Ugye?
Én csak azt mondom:
Játék vásárlásnál soha ne foglalkozz a gyereked nemével, ne gondolkodj az igényein, ne foglalkozz azzal, hogy ez vagy az, hű de milyen jó fejlesztő...egy valamivel törődj.
SAJÁT MAGADDAL.
Itt a lehetőség, hogy végre megvedd azokat a játékokat, amikre gyerekként oly nagyon vágytál.
Ki kell használnod az időt, a porontyod 3 éves koráig, mert utána már lesznek igényei, amelyeket meg is oszt veled (anyaaaa, Dórinak muffinbabája van, én is muffinbabát akarok- te pedig az első adandó alkalommal úgyis megveszed, főleg, ha nincs bigbrother, akivel már tapasztalatot gyűjthettél volna a hangsúlyos "anyaaaa" kezdetű mondatoknál, hogy  egyik füleden be, másik füleden ki- mert ja, más hangsúllyal kezdik, ha kell valami)
 De addig tied a világ.
Hogy nem való egy alig egy éves fiúnak sellőbarbi? Kit érdekel, ha te arra vágysz?
Vagy nem tudja kirakni az 1000 darabos puzzle-t? Na és? Te igen.
Hiába veszed meg neki a dömpert már egy éves kora előtt, meg a fejlesztő bizbaszt, az esetek 90%-ban te fogsz vele játszani...akkor meg minek? Vedd azt, amire te vágytál mindig is. Hidd el, ő addig remekül fog szórakozni a fakanalakkal, az ásványvizes flakonokkal, az edényekkel, a szekrényből kidobálható ruhadarabokkal, a távirányítóval, a cipőkkel, az idegeiddel és még sorolhatnám.
Úgyhogy hajrá, elő a gyerekkori álmokkal!

Holnap végre

itthon lesz a nagyobbik fiam is.
Igyekszem elkészülni az íróasztallal addigra, majd amíg a kicsi alszik, felviszem a második réteg fedőfestéket is.

Mondhatnám a tegnapra, hogy érdektelen nap volt, de nem. Csak sajnos nem olyan esemény történt, amelyre szívesen emlékeznék. Szuuuszáááá....

Térjünk is vissza gyorsan a projektre.

Tegnap reggel elmentem AZ üzletbe.  Az eladó készségesen kikeverte nekem a színt. Aztán megkérdeztem, hogy ha véletlenül nem lesz elég a lakk az asztalra, tud e nekem olyan lakkot adni, amilyet akarok. Mi történt? Nem azt mondta, hogy persze..hanem megpróbált meggyőzni arról, hogy nekem erre a fedőre már nem kell lakk.:))) Ilyen lehet, amikor mindenáron szabadulnának valakitől?

Kell rá lakk. Persze, hogy kell. De azért odaszóltam neki, hogy: ha megegyezünk abban, hogy ha bármi probléma lesz a festékkel, akkor kapok egy liternyi ingyen lakkot, akkor felőlem...
Rám nézett, felsóhajtott, majd elővette a katalógusát, és elolvasta a termék ismertetőjét. Aztán persze már szabadkozott, hogy végülis gyerekek használják majd, és blablablabla...döntsem el én, szerinte továbbra sem kell.

Két lehetőség merült fel bennem:

Az egyik, hogy többé be nem teszem oda a lábam és inkább megyek 25 kilométerrel arrébb festéket kevertetni,
vagy
 csakazértis alapon minden héten bemegyek valami kis apróság miatt. Esetleg tanácsot kérni, amit aztán lefikázhatok..
(NF az első variációra tette a voksát, mondván, ha nekem megfordult a fejemben az ásó és fúrógép használata, valószínű az eladónak is)

No jó. Ma nem vagyok épp emberszerető hangulatban.  Majd csiszolok a közérzetemen. Megyek is és bedugom a flexet.

Több dolog

jár a fejemben...

Még tegnap délután visszamentem az üzletbe. Na jó, nagypofájú voltam, mert nem abba mentem vissza, hanem ugyanannak a vállalkozásnak a másik, hozzánk közelebb eső üzletébe.
Volt valami, ami kellett nekem? NEEEEM. Minden bútorfestéssel, sőt, minden festéssel kapcsolatos dolgot átpakoltak az új üzletbe. Éljen.
Ott azért már tényleg eldurrant az agyam, mert ez milyen barom dolog. Főleg, hogy 15 percen keresztül szembe gyalogoltunk a tűző nappal, a gyerek meg végig tüsszögte az utat. Erre rá is hapciztam én is. (nem a monitorra, félre fordítottam a fejem, eskü).
Szóval, akkor már késő volt elindulni a távolabb eső üzletbe, közeledett az ebédidő. Ami az én gyerekemnél kábé egybefüggő kajálást jelent 10 órától 12 óráig, valami mindig kell, hogy legyen nála. (második éljen)
Ebéd után kivételesen majdnem két óra volt, hogy elaludt. Gondolkodom, hogy lehet ez lesz a rendszeres a nyári szünetben, mert így ő is jóval 7 után ébred reggel. Ez egyébként nem túl jó hír, mert este 10-ig fent volt, cserébe. Vissza a témához.
Szóval negyed ötkor ébredt. Romon voltam teljesen, felénk általában ötkor megáll az élet. Ráüzentem NF-re, hogy:-innen másolom-
Én: - Vajon meddig van nyitva "az a vacak"?
Ő:  - Milyen vacak?
Én: -Hát az üzlet.
Ő (innen nem sorolom, felváltva én, ő):- Neten azt írja, hogy ötig.
-De az új üzlet, a központban is?
-is.
-telszámot küldött-
-Felhívod őket? alszik a gyerek...
- Ok.

Eltelt egy kis idő. Ráüzentem.
-Felhívtad?
-Mit kérdezzek? Azt nem tudom.

(HEEEE. Például, hogy árulnak e karácsonyi csomagolópapírt?)

-Hát a nyitvatartást! írtam fentebb.

Gyerek felébredt, 16:35-kor indultam lóhalálában foltos pólóban, lógó nadrágban a fél órányi sétára lévő üzletbe. Babakocsival, nehezített terepen. (értsd: sómarta járdák, mély vízelvezetők, átmenet nélküli szintkülönbségek)

Öt előtt 10 perccel értünk oda. (harmadik éljen).

Köszöntem, majd egyből közöltem, hogy jó szar az a henger, amit adott. Nézett rám, nagy ártatlan tekintettel, hogy aaaaz? Nem, a másik. Az hát.
Szóval vinnék szivacsosat. Egyet? Nem. Kettőt, a másodikat ingyen. Oké. (ennyi, így kell ezt csinálni). Ha nem engedte volna, már mézelődtem, ásót nem láttam, de fúrógépet igen. Megtette volna az is.

Majd közöltem, hogy milyen festéket kérek. (teljesen hétköznapi). Olyan nincs. A levegő megállt bennem. Ez most komoly? Akkor milyen van? Hát, ha nem vagy annyira igényes, akkor....de, de bazmeg, az vagyok. Akkor ezt tudja ajánlani, de azt keverni kell. Jó, akkor keverjük...de ő zárna, meg kikapcsolta a gépet is, ami keveri és az idő, mire bekapcsol. Nagyon csúnyán nézhettem, mert mondta, hogy ha reggel visszamegyek, megbontja a kiszerelést, és abból kikeveri nekem a másik színt is, amit kértem, meg kedvezményt is ad.
Jó. Hánykor jöjjek? Fél 7-től ott van, ha nincs nyitva az ajtó, dörömböljek. Hülye..fél 7kor, még alszom, nyári szünet van.

Haza már szépen sétáltunk, boltba mentünk, ott meguzsonnázott a kicsi, amíg én vásároltam.

Megcsináltam a kovászos uborka levest is. Őszintén szólva, nagyon bejön. El tudom képzelni, hogy, ha 40 fok lesz, akkor ezt iszom egész nap. Mondjuk ezzel csak én vagyok így, meg a kicsi. Ő még pluszba mártogatott bele egy darab uborkát is. Imádja a kovászos uborkát. Addig rágcsálja, míg nem csak a héja marad a szájában, és azt kiköpi.

NF bezzeg meg sem kóstolta. Azt mondta érvként, hogy amúgy is fent van a gyomorsava. Hiába mondtam neki, hogy ez jóóó rá, majd helyre teszi...azt mondta nem kísérletezne vele.

Visszatérve az első mondatra, több dolog jár a fejemben.
Az egyik, hogy jelentsem e be előre, hogy innentől kezdve hetente háromszor cukkinis kaja lesz, még akkor is, ha fagyasztok le belőle, mert rohadt sok van, és piszok gyorsan nőnek..mondjuk töltött cukkini, cukkini krémleves, cukkini fasírt, cukkini saláta formájában, vagy egész egyszerűen fapofával, és a világ legtermészetesebb arckifejezésével tegyem sorozatosan eléjük?

Meg azon is gondolkodom, hogy vajon meddig maradhat a lakkbenzin a tűző napon, büntetlenül....