2014. augusztus 1., péntek

Vér, veríték, könnyek..helyett

Pára, veríték, kánikula.

Ez jellemző most mifelénk. Nem panasz, mert abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nappal mindig jó az idő, már, akinek jó a párás, nagy meleg..
Eső csak éjjel, kellemes enyhülést küldve maga elé, mindig, menetrendszerűen éjjel 3 körül.
Ez a kedvenc napszakom. A ház csendes (jó esetben), a függönyök lobognak a hűvös szélben, csendben villanó fények, majd halk morajlás távolról. Vihar közeledtét jelzi.
Nálunk nem volt jégverés, ellenben volt egy olyan hatalmas vihar, vagyis kettő, ami szinte a fejünk fölött vált eggyé. Hangosan, mindegyik követelve a saját terét, fitogtatva az erejét, időztek egy darabig, megvívták harcukat, majd morogva tovarobogtak, immáron együtt, elfáradva, legyengülve. Csendes, hűvös nyugodtságot hagytak maguk után. Tökéletes pillanat volt, álom és ébrenlét között lebegve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése