Legalábbis a hőérzet majdnem olyan.
Az egyik szilvafát szinte az összes termésétől megszabadítottuk.
A körtefáról (és alatta) is tudtunk már hatalmas, szép, érett példányokat szedni.
Pára, pára, pára....a napszemüveg alatt úgy beizzadt a bőröm, hogy szexisen csillogott a napfényben. Mert napfény az van. Dögivel. Ja, meg pára is.
Nem tudom, hogy eredetileg a jövő hétre terveztem e a lecsó elkészítését télire, de bele kell, hogy férjen az időmbe. Nem tűr sokáig halasztást.
Meg amúgy is..imádok 35 fokos, párás melegben a tűzhely mellett ácsorogni.
Teljesen el lennék szontyolodva, ha jönne az enyhülés. Mit nekem esőerdő klíma...
Nem panaszkodom. Majd télen. Mert inkább ez a trópus, mint a hideg. Azt utálom. Nagyon. Pontosabban azt, hogy hatszor leizzadok, mire a gyereket felöltöztetem, hogy útnak tudjunk indulni.
No, de mire délelőtt ezt bepötyögtem, estére megérkezett a szél, ami kellemesen lehűtötte a levegőt, a távolban fotóznak és még durrogtatnak is. Lehet mi megint kimaradunk a mókából, ami nem baj, ha azért az ezzel járó levegő felfrissülést megkapjuk bónuszként, csak úgy, ajándékba.
utóirat: holnap megint kertezünk, mert a körtéknek lába kelt
utóirat 2. : Van abban valami meghitt, amikor a legkisebb gyermek a megrágott kaját kiveszi a szájából, és kedvesen a kezedbe nyomja..még meleg..és nyálas..és félig rágott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése