Csak olyan mondókákat és dalokat taníts életed értelmének, amelyet nem tartasz cikinek mások előtt is előadni.
Mert aranyos a pici, fenekét rázva, limbóláz szót hajtogatva, mosolyt csal mindenki arcára, abban biztos lehetsz.
Aztán, amikor hisztizik, hogy te is rázd úgy, ahogy otthon szoktad, és énekeld "hangoszan", kezded magad egyre kínosabban érezni, és csak óvatosan, szinte láthatatlanul mozogsz, arcodra felvéve azt az ábrázatot, amit otthon is előadsz...ettől a ded beindul...és rákezdi..tetejeteteje....megvan? "Nád a házam teteje, teteje, hess, le róla cinege, cinege...", akkor már sejted, hogy a következő pillanatok mindenkit könnyekre fakasztanak..a röhögőgörcs okozta kicsorduló könnyekre gondolok...vagy megvető pillantásokra, ha hagyod a gyerekedet hisztizni, csupán azért, mert neked "nincsen kedved énekelni és táncolni kicsit". És akkor hallgathatod: "nem énekel neked anya? csúnya anya.."
Jobb, ha maradunk a gyerekdaloknál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése