Sajttal töltött almapaprika

A zöldségesnél hívták fel erre a finomságra a figyelmem. A kóstolás után egyből szerelmet éreztem.
Aztán, amikor megnéztem az összetevőket, tudtam már rögtön, hogy én ezt el is fogom készíteni. A sajt benne csak sajtként volt feltűntetve, de én nagyon is ismerem azt a fajtát, amivel megtöltötték. Krémfehér sajt. A lidlben és pennyben is lehet kapni. Gondolkodtam zöldfűszeres verzióban is, de aztán végül az nem készült el. Lustaság miatt. Nem volt kedvem kimenni megszedni a bazsalikomot.

Egy kilónyi almapaprikát vettem, ehhez 2 csomag sajt kellett.
A paprikákat kicsumáztam, megtöltöttem a sajttal (az ujjaimmal könnyebb volt, mint nyomózsákkal), üvegekbe pakoltam és felöntöttem olajjal. Sajna, olyan kicsi paprikát nem kaptam, mint amilyen az eredeti, de így legalább egy kajához elég lesz egy paprika is.
Már egyszer csináltam ezt, pár napot hagytam állni, majd jól megettük, finom volt. De most hagyok meg későbbre. Nem tudom meddig áll el, az olaj tartósít ugyebár, de azért 2 üvegbe raktam egy picinyke vegyszert is, biztos, ami biztos alapon. Konkrétan azt, ami a bolti verzión is fel van tüntetve, E211...nátrium benzoát.
Úgy csináltam, hogy a tasak E211-et feloldottam fél liter forró vízben, majd elolvastam ügyesen a csomagolás hátulján, hogy ebből az oldatból fél deci 7 és fél deci felöntőléhez elég. Több sem kellett, megnéztem, hogy én egy üveghez épp 2 és fél deci olajat használok fel, így a fél deci vegyszert elharmadoltam..csak úgy szemre, és hozzá öntöttem az üvegben lévő olajos töltött paprikuszhoz.
Persze bízom benne, hogy a sima olajos verzió sem romlik meg, annál is inkább, mert akkor azt az olajat fel tudom használni a későbbiekben is.
Ja, nem oliva olajat használtam, hanem házi napraforgó olajat. Mert ilyen szerencsés vagyok, hogy nekem van olyanom.
Próbáljátok ki, finom!

Az egy kilónyi paprikát 4 üvegbe tudtam beletuszkolni.

Hű, de leszakadt az ég. Hetek óta most először itt, azért nézem olyan nagy áhítattal. Még tán le is fotózom.

Péntek..még két nap és végre haza ér a nagyobbik gyermekem. Annyi mindent terveztem a nyárra, fele sem valósult még meg. És már mindjárt szeptember. Fúú...nagyon nagyon nem várom.

De most az előttünk álló 25 napra koncentrálok. NF megkezdte jól megérdemelt szabadságát, így kicsit több időm jut mindenre..meg remélhetőleg egymásra is.

Őszintén? Össze kell szoknunk újra, mert a napi ritmusunkba nem igazán van belekalkulálva a jelenléte. Főleg az elmúlt hónapokban, amikor kidolgozta a belét is szegény.