Elkalandoztam. Vagy elkanászodtam. Inkább ez utóbbi.
Beindultak az edzések a nagynak, a kicsi pedig igazi energiabomba..és hatalmas humorérzéke van.
Nem gondoltam, hogy egyszer ezt mondom, de most úgy érzem, szeretem az őszt. A hűvösben érezhető nap melegét, ami már nem úgy hat, mint nyáron. A színeket. A hulló gesztenyét.
Nem tudom mi van a gesztenyékkel..régen sosem érzékeltem, hogy hullik, csak szedtük a földről fölfelé őket. Most viszont kész életveszély a fák alatt elgyalogolni. Már van púpom is, amit egy fentről óriási erővel rámzuhanó tüskés gesztenyeház okozott. Állat. Azóta nem merek felnézni, nehogy egy kiüsse a szemem..:))
Fel vagyok pörögve. Mondjuk, sok emberen tapasztalom, mintha tavaszt érezne, nem befelé gubózik, hanem kifelé virágzik.
2014. szeptember 27., szombat
Csak úgy
Ilyesmiről firkálgattam:
gondolatok
2014. szeptember 1., hétfő
Szeptember
Teljesen olyan érzésem van, mintha nem is új tanév, hanem egyenesen új év kezdődött volna ma.
És ez jó érzésekkel töltött el. A nap gyönyörűen sütött egész nap, kellemes hűvös szellő fújdogált, így a 28 fok olyan kellemes hőmérsékletet jelentett nekem ma, mintha csoda számba menne ez a jó idő. Pedig hát, nem. Felénk egész nyáron szép idő volt, de tudom, az ország túlsó részén, sőt, még a közepén is sokan úgy érzik, hogy nem is volt nyár az idén. Így tényleg csak hálás lehetek.
Aztán meghallottam ma a csendet, csak a fecskék csiviteltek, és átéltem egy olyan nyugodt, kiegyensúlyozott pillanatot, ami sok sok percig tartott (míg nem jött az akurva traktor a búzával), hogy nem is kívántam egyebet, csak, hogy azt magamba szívhassam, és elraktározhassam a következő ilyen pillanatig, legyen az bármikor is.
A nagy örömmel vágott neki a másodiknak, az órarendjük jelen állás szerint olyan jól lett összerakva, hogy biztosan tudom, minden szülő ilyet kíván a gyerekének. Tele élményekkel tért haza, és olyan jó, hogy nem az első év ez, olyan jó, hogy nem kellett izgulnom már, és gombóccal a torkomban útnak ereszteni, aggódva, hogy mit hoznak az iskolás évek.
A kicsi rengeteget fejlődött a nyáron, folyékonyan, érthetően beszél, mondatokban, kérdezősködik, ez azért másfél évesen szuper szerintem (19 hónaposan pontosan), és igazán nagy könnyebbséget jelent nekem is és neki is, sok hisztitől kíméljük meg magunkat... és a kedvencei a napernyők...bárhol napernyőt lát, ott meg kell állni, hogy megsimogathassa azt. Nem is értem ezt a fajta rajongást, mert a fakó, ütött kopott darabokért is éppúgy odavan, mint a színesekért. Talán a forma olyan érdekes...és mindig vigyorog. Mindig. Szerintem így van kódolva. Ha ordít, akkor pedig kockaszája van. Gyanítom, holnap ezt látom többször, de ne így legyen..
Holnap vége a mókának, újra kialakítjuk a saját napirendünket, NF szabadsága letelt, így kettecskén nyomjuk a napokat majd. És bizony, az apja rettentően kedvezett neki egész augusztusban..ha a gyerek azt mondta menjünk, mentek. Ha azt mondta csináljunk ezt vagy azt, csináltak ezt vagy azt, a leglehetetlenebb pillanat is alkalmas volt.
Jó nyarunk volt. Köszönöm.
És ez jó érzésekkel töltött el. A nap gyönyörűen sütött egész nap, kellemes hűvös szellő fújdogált, így a 28 fok olyan kellemes hőmérsékletet jelentett nekem ma, mintha csoda számba menne ez a jó idő. Pedig hát, nem. Felénk egész nyáron szép idő volt, de tudom, az ország túlsó részén, sőt, még a közepén is sokan úgy érzik, hogy nem is volt nyár az idén. Így tényleg csak hálás lehetek.
Aztán meghallottam ma a csendet, csak a fecskék csiviteltek, és átéltem egy olyan nyugodt, kiegyensúlyozott pillanatot, ami sok sok percig tartott (míg nem jött az a
A nagy örömmel vágott neki a másodiknak, az órarendjük jelen állás szerint olyan jól lett összerakva, hogy biztosan tudom, minden szülő ilyet kíván a gyerekének. Tele élményekkel tért haza, és olyan jó, hogy nem az első év ez, olyan jó, hogy nem kellett izgulnom már, és gombóccal a torkomban útnak ereszteni, aggódva, hogy mit hoznak az iskolás évek.
A kicsi rengeteget fejlődött a nyáron, folyékonyan, érthetően beszél, mondatokban, kérdezősködik, ez azért másfél évesen szuper szerintem (19 hónaposan pontosan), és igazán nagy könnyebbséget jelent nekem is és neki is, sok hisztitől kíméljük meg magunkat... és a kedvencei a napernyők...bárhol napernyőt lát, ott meg kell állni, hogy megsimogathassa azt. Nem is értem ezt a fajta rajongást, mert a fakó, ütött kopott darabokért is éppúgy odavan, mint a színesekért. Talán a forma olyan érdekes...és mindig vigyorog. Mindig. Szerintem így van kódolva. Ha ordít, akkor pedig kockaszája van. Gyanítom, holnap ezt látom többször, de ne így legyen..
Holnap vége a mókának, újra kialakítjuk a saját napirendünket, NF szabadsága letelt, így kettecskén nyomjuk a napokat majd. És bizony, az apja rettentően kedvezett neki egész augusztusban..ha a gyerek azt mondta menjünk, mentek. Ha azt mondta csináljunk ezt vagy azt, csináltak ezt vagy azt, a leglehetetlenebb pillanat is alkalmas volt.
Jó nyarunk volt. Köszönöm.
Ilyesmiről firkálgattam:
gondolatok,
nyárutó
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)