Betakarítok

A kert a véghajrába érkezett. Akinek van, tudja milyen ez. Gyönyörű, sokféle, hálás, keserédes...és kurva sok melóval jár.
Közben pedig dübörög bennem, hogy nemnemnemnem akarom, hogy hétfő legyen, de mégis közeledik, robog felénk háromszázzal, mint egy gyorsvonat.
Csak magával ne sodorjon ez a hatalmas lendület.

Gyors javaslatok kezdő szülőknek 6. rész

Soha ne tanítsd a gyereknek azt, hogy, ha leesik az étel nem baj, majd a kutyának adjuk.
És erre idősebb rokonok figyelmét is hívd fel!
Ha mégis így teszel, onnantól kezdve meglepően sokszor fogod ezt hallani másfél év körüli, ám de roppant gyors gondolkodású sarjadtól:

- Hoppá, leeszett. Nem baaaa, kutának adjuk.

Szavak nélkül

Rovarcsípés 2.

A kicsit vagy 2 napja megcsípte valami, a kezén. Bekeményedett neki. Első hirtelen felindulásból, megnéztem, hogy van e itthon kálcium, de mivel gondatlan szülő vagyok, nincs (de azért jó, ha van, nem tudom miért nincs most)..így nem foglalkoztam az esettel. A gyerek sem. Nem mutatott se allergiás, se viszketős tüneteket, meg semmit se..csak ott volt neki a kezén ez a kemény csípés.
Ma..NF papázni vitte a gyermeket. Ahol az történt, hogy a papa észrevette (vagy NF mutatta neki) a pirosló kemény göböt.
Jól meg is beszélték, hogy ehhez orvos kell, és a gyereket elvitték az ügyeletre.:))
A doktornő persze közölte, hogy ennyi idő távolságból már nem igazán tud anamnézist felállítani, szerinte ez egy rovar csípés, mire NF közölte vele, hogy őt az nem is érdekli, csak azon tanakodtak, hogy esetleg nem áll e fenn a vérmérgezés gyanúja?:))
Persze doktor néni a bajsza alatt kuncogott egy jót, de azért felvilágosítást adott a tényállásról NF-nek, és papának is, majd ajánlotta, hogy kenjük be a csípést Fenistillel.
Szerintem utána előadták, hogy anyuka küldte őket.

Motivációs levél

Ma megírtam néhány mozivációs, motivációs levelet. Nem vagyok HR-es, biztos jó néhányra felkapnám a fejem, de így tulajdonképp nem tudom mennyi értelme van ezeknek a leveleknek. Önfényezés az egész. De nem? Ha összeraknám az összeset, amit ma megírtam, mindenki rájöhetne, hogy én maga vagyok a tökéletesség. ;)
Pedig hát nem. De nyilván, az erősségeimet hangoztatom minden irányban. Tiszta mozi.

A kicsi egyre zsiványabb és galádabb. Cselekhez folyamodik, hogy elérje, amit akar.
Közli velem, hogy " anya, tündéé vad, anya, széép vad, anya, szejetlek"...majd azt mondja: Hozol rudit. (magyarul adjak neki rudit)
De hasonlóan szépen játszik az apukájával is, jókat derülök közben.

A nagyobb lelkesen várja az iskolát, hiába no...majd jövőre lehet másképp lesz ez már.

Én pedig erős vágyat érzek arra, hogy munkába álljak. A tatár nem hajt, nem kell rohannom, de azért ma egész nap ebben a témakörben léteztem csak.
NF süti a padlizsánt, én meg igyekszem, hogy a paprikákat is megsüssem, mire ő készen lesz. Persze..már rég betettem a sütőbe (úgy tudja), de még itt állnak szépen a zacskóban.
Megyek is, mielőtt repedni kezdene a plafon.

Villa Harmónia

Ha egy igazán kellemes és szuper helyre vágytok, és még véletlenül az úticél is a Dunakanyar környéke, akkor bátran ajánlom a Villa Harmónia nevű helyet.
A szállás a Mátyás király úton található, amely közvetlenül vezet föl a várhoz.
A tulajdonos, Ilona, egy hihetetlenül kedves, kiváló házigazda. A szobák tiszták, modernek. Kifejezetten olyan hely, ahol az ember egyből otthon tudja magát érezni.
De komolyan, nekem roppant nehezemre esik még pisilni is idegen helyeken, itt minden ment könnyedén. Már, ha értitek..
Több féle szauna, sókabin, dzsungel zuhany, kint medence, kosárpalánk, a gyerekem odáig volt a pedálgokartért..
De említhetném a borpincét, a grillezési és bográcsozási lehetőséget.. ha valaki irdatlan vacak időt fogna ki, az is tuti jól el tud itt szórakozni.
A gyerekek egyből összeverődtek, ami ugye, valljuk be, jó a szülőnek is, hiszen fellélegezhet kicsit, és figyelhet a saját pihenésére is.
Lehet kérni reggelit, ami az egyszerű péksütiktől kezdve a házi készítésű fűszeres vajon át a capri bogyóig, mindenféle földi jót tartalmaz.
Itt biztos nem néznek rád csúnya szemmel, ha a gyereked összekeni a terítőt vastagon a kajával, vagy épp kiborít 10 liternyi vizet a gyönyörű olasz padlóra (jó, ezt nem látta senki, gyorsan föltakarítottam, de tuti, hogy ezért sem szóltak volna).
A szobákba bevihető mobilklíma is, ha túlságosan meleg lenne, de nekünk nem volt ilyen gondunk, éjjel mindig kellemesen lehűlt a levegő.
Árában sem nevezném húzósnak, sőt, szerintem igen kedvező. Főleg, ha a felszereltséget figyelembe vesszük, és a kedvességet, vendéglátást. Mi egy 3 ágyas szobát (a kicsi közöttünk aludt, de kérhettünk volna hálós kiságyat is), 3 nap 2 éjszakára 26.600 forintért béreltünk. Itt valóban érezhető az, hogy szeretettel várnak, bizalommal vannak feléd, és azért vannak, hogy te/ti jól érezd/érezzétek magatokat.

Ha legközelebb is járunk erre, biztos, hogy itt fogunk megszállni.

Hurrá, nyaralunk!

Megcselekedtem, amit megkövetelt a házunk. :) Meg a hülye agyam.
Innentől kezdve, hurrá, nyaralunk!

Jellemző

Mindent az utolsó pillanatra hagyok. Nem is értem mi van velem. Holnap majd azt csinálom, mint a mérgezett egér.
Na de, te akartad Szilvike. Holnap vállon veregetem magam ezért.

Viszont közösségi és csapatépítő tevékenységként biciklizünk, együtt, NF-el, és holnap már csatlakozik a drága nagyobbik fiam is hozzánk. Olyan 12 km-nél tartunk, ami nem sok, de jobb, mint a semmi ugye. És őszintén jól érezzük közben magunkat. Csipkelődünk, viccelődünk, szenvedünk..ezt főleg én.
De a távot mindennap növeljük. Mire vége a szabadságnak, tiszta fitti leszek, és feka.:)

Rossz szokás?

Van egy olyan szokásom. Azért kettyós, mert sokan hülyének tartanak miatta. És sokszor én, saját magamat is. Főleg a végrehajtás előtt..na de utána..utána nagyon jó, és olyankor mondhat bárki bármit, a világ legjobb tulajdonságának tűnik.

Ez pedig az, hogy mielőtt elutazunk itthonról, nekem úgy kell itt hagyni a házat, mintha itt senki nem nyúlt volna semmihez, mintha csak arra várna az egész lakás, hogy beköltözzenek a lakók. Ami azt jelenti, hogy makulátlan tisztaság, szekrényekben szép rend, csillogó ablakok, pormentesség, értitek, na..csillivilli. Tavaly négyszer fordultam vissza, hogy szárazra töröljem a mosogatót, meg a mosdókagylót, és, hogy az utolsó pisilő után is kifertőtlenítsem a wc-ét.
Nos, azt az állapotot most körbe nézve, nem lesz egyszerű elérni...már elfáradtam, csak a teendők átgondolásától. Ilyenkor érzem magam emiatt én is kettyósnak.:)

De, ha arra a gyönyörű rendre és tisztaságra jövünk haza, akkor az mindig jó.
Jó, ha épp egy lepukkant szállást fogunk ki, mert akkor haza érni a tisztaságba és a rendezett lakásba, ami érintetlennek tűnik...az nagyon felemelő tud lenni.
Ha pedig a szállásunk magas színvonalat képvisel, akkor sincs haza érve az a hangulatunk, mintha a nagy kupira érkeznénk  meg, hogy óóóó...nem, akkor is kellemes, nyugodt érzés fog el.
És ez a fontos. Régen, mindig rossz volt haza érni, mindenhonnan. Visszatérni a hétköznapokba. De azóta már felnőttem. Olyan pedig nem lehetséges, hogy az ember a saját otthonába kedvetlenül térjen haza. Nekem ez kell a jó érzéshez ilyenkor.
Kettyós vagyok? Lehet, de vállalom.:))

Sajttal töltött almapaprika

A zöldségesnél hívták fel erre a finomságra a figyelmem. A kóstolás után egyből szerelmet éreztem.
Aztán, amikor megnéztem az összetevőket, tudtam már rögtön, hogy én ezt el is fogom készíteni. A sajt benne csak sajtként volt feltűntetve, de én nagyon is ismerem azt a fajtát, amivel megtöltötték. Krémfehér sajt. A lidlben és pennyben is lehet kapni. Gondolkodtam zöldfűszeres verzióban is, de aztán végül az nem készült el. Lustaság miatt. Nem volt kedvem kimenni megszedni a bazsalikomot.

Egy kilónyi almapaprikát vettem, ehhez 2 csomag sajt kellett.
A paprikákat kicsumáztam, megtöltöttem a sajttal (az ujjaimmal könnyebb volt, mint nyomózsákkal), üvegekbe pakoltam és felöntöttem olajjal. Sajna, olyan kicsi paprikát nem kaptam, mint amilyen az eredeti, de így legalább egy kajához elég lesz egy paprika is.
Már egyszer csináltam ezt, pár napot hagytam állni, majd jól megettük, finom volt. De most hagyok meg későbbre. Nem tudom meddig áll el, az olaj tartósít ugyebár, de azért 2 üvegbe raktam egy picinyke vegyszert is, biztos, ami biztos alapon. Konkrétan azt, ami a bolti verzión is fel van tüntetve, E211...nátrium benzoát.
Úgy csináltam, hogy a tasak E211-et feloldottam fél liter forró vízben, majd elolvastam ügyesen a csomagolás hátulján, hogy ebből az oldatból fél deci 7 és fél deci felöntőléhez elég. Több sem kellett, megnéztem, hogy én egy üveghez épp 2 és fél deci olajat használok fel, így a fél deci vegyszert elharmadoltam..csak úgy szemre, és hozzá öntöttem az üvegben lévő olajos töltött paprikuszhoz.
Persze bízom benne, hogy a sima olajos verzió sem romlik meg, annál is inkább, mert akkor azt az olajat fel tudom használni a későbbiekben is.
Ja, nem oliva olajat használtam, hanem házi napraforgó olajat. Mert ilyen szerencsés vagyok, hogy nekem van olyanom.
Próbáljátok ki, finom!

Az egy kilónyi paprikát 4 üvegbe tudtam beletuszkolni.

Hű, de leszakadt az ég. Hetek óta most először itt, azért nézem olyan nagy áhítattal. Még tán le is fotózom.

Péntek..még két nap és végre haza ér a nagyobbik gyermekem. Annyi mindent terveztem a nyárra, fele sem valósult még meg. És már mindjárt szeptember. Fúú...nagyon nagyon nem várom.

De most az előttünk álló 25 napra koncentrálok. NF megkezdte jól megérdemelt szabadságát, így kicsit több időm jut mindenre..meg remélhetőleg egymásra is.

Őszintén? Össze kell szoknunk újra, mert a napi ritmusunkba nem igazán van belekalkulálva a jelenléte. Főleg az elmúlt hónapokban, amikor kidolgozta a belét is szegény.

Csak úgy

Délelőtt az egekben, délután a pincében.
Van ez így.

Citromtorta, piros arany és egyebek

Az elmúlt napok feszített tempóban teltek.
NF a szabadság előtti napokat nyomja meg a munkahelyén, én meg sorozatban főzöm be a télire valókat, és próbálom a jövő heti tennivalókat is ezen a héten elvégezni.

Közben a rekkenő hőség a tetőfokára hágott, és egyszerűen megálljt kellett parancsolnom magamnak, mert embertelen lett volna a gyerekeknek meg magamnak is, ha egész álló nap járatom a tűzhelyet vagy a sütőt. Vagy mindkettőt.
Miközben írok, NF kukoricát eszik..minden harapásnál fröcskölődik rám a leve.

Szóval, készült sütés nélküli citromtorta, ami a kánikulában teljes felfrissülést nyújtott kellemes savanyússágával, és két legyet ütöttem egy csapásra. A citromdarabokat este bedobtam a fürdővízbe, ami hűsítő hatással bírt..és egy fél citromba éppen kényelmesen bele tudtam nyomni a sarkaimat is, ami nagyon jót tett neki.

A nagyobb gyermekem elment nyaralni, majd vasárnap érkezik, hogy hétfőn ki tudjam mosni a ruháit és kedden útnak induljunk családilag.

Hát, most ennyi tellett.

Ja, egy fotó a piros aranyról:

Hát nem gyönyörű?

Az üvegekben dunsztolódnak, de majd végső állapotukban is megmutatom őket.

A receptet már fel is töltöttem ide.

A citromtortát meg sem akartam mutatni, mert egyben nem volt időm lefotózni, és a szeletek nem valami szépek...de ez ne tántorítson el senkit, aki egy kis kellemes felfrissülésre vágyik a hőségben.

Alap esetben, ha szép szorosan pakoljuk a piskótákat, összefüggő réteget képez, de nem volt itthon elég, így nálunk most szellősebb lett.:)

Receptért katt ide.

Csülök

pékné módra, koviubi, és csemegekukorica.
Mindez most lett kész. A vacsora.
No comment.

Közben a gyerek már a nyers kukoricáért is közel harcot vívott..

Na jó, ezt a képet csak azért rakom be igazából, hogy lássátok, milyen gyönyörű tengerice termett minálunk...

Vacsi után még kis fagyi..aztán jóccaka.:)

A trópusokon nyaralok

Legalábbis a hőérzet majdnem olyan.
Az egyik szilvafát szinte az összes termésétől megszabadítottuk.
A körtefáról (és alatta) is tudtunk már hatalmas, szép, érett példányokat szedni.
Pára, pára, pára....a napszemüveg alatt úgy beizzadt a bőröm, hogy szexisen csillogott a napfényben. Mert napfény az van. Dögivel. Ja, meg pára is.
Nem tudom, hogy eredetileg a jövő hétre terveztem e a lecsó elkészítését télire, de bele kell, hogy férjen az időmbe. Nem tűr sokáig halasztást.
Meg amúgy is..imádok 35 fokos, párás melegben a tűzhely mellett ácsorogni.
Teljesen el lennék szontyolodva, ha jönne az enyhülés. Mit nekem esőerdő klíma...
Nem panaszkodom. Majd télen. Mert inkább ez a trópus, mint a hideg. Azt utálom. Nagyon. Pontosabban azt, hogy hatszor leizzadok, mire a gyereket felöltöztetem, hogy útnak tudjunk indulni.

No, de mire délelőtt ezt bepötyögtem, estére megérkezett a szél, ami kellemesen lehűtötte a levegőt, a távolban fotóznak és még durrogtatnak is. Lehet mi megint kimaradunk a mókából, ami nem baj, ha azért az ezzel járó levegő felfrissülést megkapjuk bónuszként, csak úgy, ajándékba.


utóirat: holnap megint kertezünk, mert a körtéknek lába kelt

utóirat 2. : Van abban valami meghitt, amikor a legkisebb gyermek a megrágott kaját kiveszi a szájából, és kedvesen a kezedbe nyomja..még meleg..és nyálas..és félig rágott.

Gyors javaslatok kezdő szülőknek 5. rész

Csak olyan mondókákat és dalokat taníts életed értelmének, amelyet nem tartasz cikinek mások előtt is előadni.
Mert aranyos a pici, fenekét rázva, limbóláz szót hajtogatva, mosolyt csal mindenki arcára, abban biztos lehetsz.
Aztán, amikor hisztizik, hogy te is rázd úgy, ahogy otthon szoktad, és énekeld "hangoszan", kezded magad egyre kínosabban érezni, és csak óvatosan, szinte láthatatlanul mozogsz, arcodra felvéve azt az ábrázatot, amit otthon is előadsz...ettől a ded beindul...és rákezdi..tetejeteteje....megvan? "Nád a házam teteje, teteje, hess, le róla cinege, cinege...", akkor már sejted, hogy a következő pillanatok mindenkit könnyekre fakasztanak..a röhögőgörcs okozta kicsorduló könnyekre gondolok...vagy megvető pillantásokra, ha hagyod a gyerekedet hisztizni, csupán azért, mert neked "nincsen kedved énekelni és táncolni kicsit". És akkor hallgathatod: "nem énekel neked anya? csúnya anya.."
Jobb, ha maradunk a gyerekdaloknál.

Vér, veríték, könnyek..helyett

Pára, veríték, kánikula.

Ez jellemző most mifelénk. Nem panasz, mert abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nappal mindig jó az idő, már, akinek jó a párás, nagy meleg..

Eső csak éjjel, kellemes enyhülést küldve maga elé, mindig, menetrendszerűen éjjel 3 körül.

Ez a kedvenc napszakom. A ház csendes (jó esetben), a függönyök lobognak a hűvös szélben, csendben villanó fények, majd halk morajlás távolról. Vihar közeledtét jelzi.

Nálunk nem volt jégverés, ellenben volt egy olyan hatalmas vihar, vagyis kettő, ami szinte a fejünk fölött vált eggyé. Hangosan, mindegyik követelve a saját terét, fitogtatva az erejét, időztek egy darabig, megvívták harcukat, majd morogva tovarobogtak, immáron együtt, elfáradva, legyengülve. Csendes, hűvös nyugodtságot hagytak maguk után. Tökéletes pillanat volt, álom és ébrenlét között lebegve.