Bili

A kicsi mostanában mindig szólt előre, hogy "piszilni kell", "kakilni kell", így hosszas tanakodás után megvettem egy bilit neki tegnap. Nehogy én fogjam már vissza a gyereket a fejlődésben. A boltban már ez nagyon is remek ötletnek látszott, ugyanis kiválasztott egy ilyen kis szék alakú darabot,rá is támaszkodott, majd közölte, hogy baba kakál. Pillanatok alatt érezte is mindenki, a fel-felköhögő emberek ékes bizonyítékai annakk, hogy igen domináns hím lenne a gyerek egy kutyafalkában. 
Haza úton gondolkodtam, hogy beszaladjunk e a boltba, mert elfogyott a sütőpapírom, de aztán megkönyörültem a tulajon, igen rosszul viseltem volna, ha a terjedő szagok miatt rájuk romlik az összes felvágott meg hús. 
A bili egyébként rettentő sikeres, hozza az ingert is, a közelében kicsi fiam mindig beszarik, mert a bilinél kakálni kell..nincs mese. Rendes gyerek. 
Ráülni nem ül rá persze, csak megtámaszkodik nyomás közben. 
Úgyhogy, amikor az én köhögésem is kezdett a boltban lévőkére hasonlítani..na akkor eldugtam a bilit.:)))

Csak úgy

Elkalandoztam. Vagy elkanászodtam. Inkább ez utóbbi.
Beindultak az edzések a nagynak, a kicsi pedig igazi energiabomba..és hatalmas humorérzéke van.

Nem gondoltam, hogy egyszer ezt mondom, de most úgy érzem, szeretem az őszt. A hűvösben érezhető nap melegét, ami már nem úgy hat, mint nyáron. A színeket. A hulló gesztenyét.
Nem tudom mi van a gesztenyékkel..régen sosem érzékeltem, hogy hullik, csak szedtük a földről fölfelé őket. Most viszont kész életveszély a fák alatt elgyalogolni. Már van púpom is, amit egy fentről óriási erővel rámzuhanó tüskés gesztenyeház okozott. Állat. Azóta nem merek felnézni, nehogy egy kiüsse a szemem..:))
Fel vagyok pörögve. Mondjuk, sok emberen tapasztalom, mintha tavaszt érezne, nem befelé gubózik, hanem kifelé virágzik.

Szeptember

Teljesen olyan érzésem van, mintha nem is új tanév, hanem egyenesen új év kezdődött volna ma.
És ez jó érzésekkel töltött el. A nap gyönyörűen sütött egész nap, kellemes hűvös szellő fújdogált, így a 28 fok olyan kellemes hőmérsékletet jelentett nekem ma, mintha csoda számba menne ez a jó idő. Pedig hát, nem. Felénk egész nyáron szép idő volt, de tudom, az ország túlsó részén, sőt, még a közepén is sokan úgy érzik, hogy nem is volt nyár az idén. Így tényleg csak hálás lehetek.

Aztán meghallottam ma a csendet, csak a fecskék csiviteltek, és átéltem egy olyan nyugodt, kiegyensúlyozott pillanatot, ami sok sok percig tartott (míg nem jött az a kurva traktor a búzával), hogy nem is kívántam egyebet, csak, hogy azt magamba szívhassam, és elraktározhassam a következő ilyen pillanatig, legyen az bármikor is.

A nagy örömmel vágott neki a másodiknak, az órarendjük jelen állás szerint olyan jól lett összerakva, hogy biztosan tudom, minden szülő ilyet kíván a gyerekének. Tele élményekkel tért haza, és olyan jó, hogy nem az első év ez, olyan jó, hogy nem kellett izgulnom már, és gombóccal a torkomban útnak ereszteni, aggódva, hogy mit hoznak az iskolás évek.
A kicsi rengeteget fejlődött a nyáron, folyékonyan, érthetően beszél, mondatokban, kérdezősködik, ez azért másfél évesen szuper szerintem (19 hónaposan pontosan), és igazán nagy könnyebbséget jelent nekem is és neki is, sok hisztitől kíméljük meg magunkat... és a kedvencei a napernyők...bárhol napernyőt lát, ott meg kell állni, hogy megsimogathassa azt. Nem is értem ezt a fajta rajongást, mert a fakó, ütött kopott darabokért is éppúgy odavan, mint a színesekért. Talán a forma olyan érdekes...és mindig vigyorog. Mindig. Szerintem így van kódolva. Ha ordít, akkor pedig kockaszája van. Gyanítom, holnap ezt látom többször, de ne így legyen..
Holnap vége a mókának, újra kialakítjuk a saját napirendünket, NF szabadsága letelt, így kettecskén nyomjuk a napokat majd. És bizony, az apja rettentően kedvezett neki egész augusztusban..ha a gyerek azt mondta menjünk, mentek. Ha azt mondta csináljunk ezt vagy azt, csináltak ezt vagy azt, a leglehetetlenebb pillanat is alkalmas volt.

Jó nyarunk volt. Köszönöm.

Betakarítok

A kert a véghajrába érkezett. Akinek van, tudja milyen ez. Gyönyörű, sokféle, hálás, keserédes...és kurva sok melóval jár.
Közben pedig dübörög bennem, hogy nemnemnemnem akarom, hogy hétfő legyen, de mégis közeledik, robog felénk háromszázzal, mint egy gyorsvonat.
Csak magával ne sodorjon ez a hatalmas lendület.

Gyors javaslatok kezdő szülőknek 6. rész

Soha ne tanítsd a gyereknek azt, hogy, ha leesik az étel nem baj, majd a kutyának adjuk.
És erre idősebb rokonok figyelmét is hívd fel!
Ha mégis így teszel, onnantól kezdve meglepően sokszor fogod ezt hallani másfél év körüli, ám de roppant gyors gondolkodású sarjadtól:

- Hoppá, leeszett. Nem baaaa, kutának adjuk.

Szavak nélkül

Rovarcsípés 2.

A kicsit vagy 2 napja megcsípte valami, a kezén. Bekeményedett neki. Első hirtelen felindulásból, megnéztem, hogy van e itthon kálcium, de mivel gondatlan szülő vagyok, nincs (de azért jó, ha van, nem tudom miért nincs most)..így nem foglalkoztam az esettel. A gyerek sem. Nem mutatott se allergiás, se viszketős tüneteket, meg semmit se..csak ott volt neki a kezén ez a kemény csípés.
Ma..NF papázni vitte a gyermeket. Ahol az történt, hogy a papa észrevette (vagy NF mutatta neki) a pirosló kemény göböt.
Jól meg is beszélték, hogy ehhez orvos kell, és a gyereket elvitték az ügyeletre.:))
A doktornő persze közölte, hogy ennyi idő távolságból már nem igazán tud anamnézist felállítani, szerinte ez egy rovar csípés, mire NF közölte vele, hogy őt az nem is érdekli, csak azon tanakodtak, hogy esetleg nem áll e fenn a vérmérgezés gyanúja?:))
Persze doktor néni a bajsza alatt kuncogott egy jót, de azért felvilágosítást adott a tényállásról NF-nek, és papának is, majd ajánlotta, hogy kenjük be a csípést Fenistillel.
Szerintem utána előadták, hogy anyuka küldte őket.