Több dolog

jár a fejemben...

Még tegnap délután visszamentem az üzletbe. Na jó, nagypofájú voltam, mert nem abba mentem vissza, hanem ugyanannak a vállalkozásnak a másik, hozzánk közelebb eső üzletébe.
Volt valami, ami kellett nekem? NEEEEM. Minden bútorfestéssel, sőt, minden festéssel kapcsolatos dolgot átpakoltak az új üzletbe. Éljen.
Ott azért már tényleg eldurrant az agyam, mert ez milyen barom dolog. Főleg, hogy 15 percen keresztül szembe gyalogoltunk a tűző nappal, a gyerek meg végig tüsszögte az utat. Erre rá is hapciztam én is. (nem a monitorra, félre fordítottam a fejem, eskü).
Szóval, akkor már késő volt elindulni a távolabb eső üzletbe, közeledett az ebédidő. Ami az én gyerekemnél kábé egybefüggő kajálást jelent 10 órától 12 óráig, valami mindig kell, hogy legyen nála. (második éljen)
Ebéd után kivételesen majdnem két óra volt, hogy elaludt. Gondolkodom, hogy lehet ez lesz a rendszeres a nyári szünetben, mert így ő is jóval 7 után ébred reggel. Ez egyébként nem túl jó hír, mert este 10-ig fent volt, cserébe. Vissza a témához.
Szóval negyed ötkor ébredt. Romon voltam teljesen, felénk általában ötkor megáll az élet. Ráüzentem NF-re, hogy:-innen másolom-
Én: - Vajon meddig van nyitva "az a vacak"?
Ő:  - Milyen vacak?
Én: -Hát az üzlet.
Ő (innen nem sorolom, felváltva én, ő):- Neten azt írja, hogy ötig.
-De az új üzlet, a központban is?
-is.
-telszámot küldött-
-Felhívod őket? alszik a gyerek...
- Ok.

Eltelt egy kis idő. Ráüzentem.
-Felhívtad?
-Mit kérdezzek? Azt nem tudom.

(HEEEE. Például, hogy árulnak e karácsonyi csomagolópapírt?)

-Hát a nyitvatartást! írtam fentebb.

Gyerek felébredt, 16:35-kor indultam lóhalálában foltos pólóban, lógó nadrágban a fél órányi sétára lévő üzletbe. Babakocsival, nehezített terepen. (értsd: sómarta járdák, mély vízelvezetők, átmenet nélküli szintkülönbségek)

Öt előtt 10 perccel értünk oda. (harmadik éljen).

Köszöntem, majd egyből közöltem, hogy jó szar az a henger, amit adott. Nézett rám, nagy ártatlan tekintettel, hogy aaaaz? Nem, a másik. Az hát.
Szóval vinnék szivacsosat. Egyet? Nem. Kettőt, a másodikat ingyen. Oké. (ennyi, így kell ezt csinálni). Ha nem engedte volna, már mézelődtem, ásót nem láttam, de fúrógépet igen. Megtette volna az is.

Majd közöltem, hogy milyen festéket kérek. (teljesen hétköznapi). Olyan nincs. A levegő megállt bennem. Ez most komoly? Akkor milyen van? Hát, ha nem vagy annyira igényes, akkor....de, de bazmeg, az vagyok. Akkor ezt tudja ajánlani, de azt keverni kell. Jó, akkor keverjük...de ő zárna, meg kikapcsolta a gépet is, ami keveri és az idő, mire bekapcsol. Nagyon csúnyán nézhettem, mert mondta, hogy ha reggel visszamegyek, megbontja a kiszerelést, és abból kikeveri nekem a másik színt is, amit kértem, meg kedvezményt is ad.
Jó. Hánykor jöjjek? Fél 7-től ott van, ha nincs nyitva az ajtó, dörömböljek. Hülye..fél 7kor, még alszom, nyári szünet van.

Haza már szépen sétáltunk, boltba mentünk, ott meguzsonnázott a kicsi, amíg én vásároltam.

Megcsináltam a kovászos uborka levest is. Őszintén szólva, nagyon bejön. El tudom képzelni, hogy, ha 40 fok lesz, akkor ezt iszom egész nap. Mondjuk ezzel csak én vagyok így, meg a kicsi. Ő még pluszba mártogatott bele egy darab uborkát is. Imádja a kovászos uborkát. Addig rágcsálja, míg nem csak a héja marad a szájában, és azt kiköpi.

NF bezzeg meg sem kóstolta. Azt mondta érvként, hogy amúgy is fent van a gyomorsava. Hiába mondtam neki, hogy ez jóóó rá, majd helyre teszi...azt mondta nem kísérletezne vele.

Visszatérve az első mondatra, több dolog jár a fejemben.
Az egyik, hogy jelentsem e be előre, hogy innentől kezdve hetente háromszor cukkinis kaja lesz, még akkor is, ha fagyasztok le belőle, mert rohadt sok van, és piszok gyorsan nőnek..mondjuk töltött cukkini, cukkini krémleves, cukkini fasírt, cukkini saláta formájában, vagy egész egyszerűen fapofával, és a világ legtermészetesebb arckifejezésével tegyem sorozatosan eléjük?

Meg azon is gondolkodom, hogy vajon meddig maradhat a lakkbenzin a tűző napon, büntetlenül....