baj van minálunk.
NF beteg.
Már reggel panaszkodott tegnap, hogy neki, mintha kaparna a torka. Már akkor kértem, hogy nyomban felejtse el, ennek az érzésnek még a gondolatát is, mert tudtam, ha ő beleéli magát és beteg lesz, akkor jaj nekünk.
Este környékén már üzent, hogy láza van...fúúú...van nálad lázmérő? Nincs..jó, akkor nem is vagy lázas.
Haza jött, tényleg szarul nézett ki..át tud szellemülni, az egyszer már biztos.
Zuhany, vacsi, lefekvés, meccs.
Én megyek fürdeni.
Mire bejutottam a hálóba, ő már nyakig betakarózva feküdt, szeme résnyire nyitva, és sóhajtozott. (csak, hogy szerte szálljon az összes vírus a szobában).
Azt mondja, vigyek már neki egy vizes ruhát. Hujuj..annyira szarul vagy? Mondjuk látszik...lázadat megmérted már? Nem, mert nem találja a lázmérőt..tehát nem akar (bocsánat, nem BÍR fölkelni elővenni).
Odavittem neki, meg a vizes ruhát is.
Addig csaptam egy gyors felmosást (mert szuper vagyok), aztán elkértem a lázmérőt.
Ő lázas, biztos, hogy lázas..jaja..36,9 a LÁZA!!!!
Szerintem megsértődött a testhőmérsékletére, mert később, amikor megkérdeztem, hogy jobban van e, olyan dühös féle volt a hangja, hogy persze, teljesen remekül van.:))
Izgatottan várom milyen hangulatban ébred.
(fúú..kijött..jobb, ha nem is részletezem). ;))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése