annyi volt a probléma a megjelenések idejével (mert elsőre mind rosszul jelent meg..remélhetőleg csak eddig), hogy rossz időzónában voltam. Vagyis nem rossz, csak nem az itteni időzónában.
Majd mindjárt kiderül.
Tegnap persze nem folytattam a takarítást..de még a cseresznyézést sem. A kisebbik gyermekem (a nagy máris kihasználja a nyári szünetet és az apukájánál nyaral) úgy döntött, hogy rettentő módon igényli a drága édesanyja társaságát ( megértem, remek társaság vagyok). Mondjuk úgy egész napra, még ebéd után is úgy aludt el, hogy rámtekerte a kis tappancsait, ne tudjak mozdulni mellőle. Jó anyuka módjára ott maradtam és szunyáltam vele egyet.
Ekkor esett meg az előző bejegyzésben történt eset. Ő már felébredt, én meg még nem akartam erről tudomást venni. Játszott a távirányítóval, én meg hagyom (az apja nem..legjobb párosítás). Aztán nagy kedvesen közeledett felém, hangoztatva kedves, cérnaszál hangon, hogy anyóóóó...(jah, így hív..menő:D)..és egyszer puff, a szemöldökömre olyat húzott az idióta távirányítóval, hogy olyan hirtelen kiugrottam az ágyból, hogy ha lenne ilyen sportág, tuti csúcsot döntöttem volna. És nézett rám mosolyogva, és közölte sajnálkozón, hogy "Battubattu" - Basszus, basszus.
Azért a barkácsboltba elmentünk, bevásárolni, még délelőtt, majd ma belevágok a projektbe.
Délután igyekeztem nem tudomást venni a konyhámban egyre inkább terjedő cefreszagról. Nyilván nem tett jót a cserkónak, hogy a 180 fokra melegített sütő mellett pihent. A 180 tulajdonképp 240 volt, jó 20 percig, mire észrevettem, hogy csak föltekerte a hőt rajta a gyerek. A pitének egyébként kicsit sem ártott, meg is lepődtem. Bár, most így belegondolva, lehet a sütőm rossz, és bárhová tekerem 180-ra melegszik csak? Bízom benne, hogy nem.
Hat óra tájékában sajnos már nem tudtam elmenni a pálinka kifőzdére emlékeztető szagok mellett, a gyerek is túl sokat esett seggre, megfordult a fejemben, hogy talán megártott neki, és megjelentek a muslicák is.
Szóval mentettem a menthetőt, nekiálltam veszettül csapkodni a magozót, és fagyasztani a cserit, kilónként zacskózva. Remek időtöltés....ahogy telnek a fél órák, egyre erősebben üti az ember a magozót. A szomszéd legalábbis tuti jól szórakozik rajta.
Közben persze a gyerek beszart, majd éhes lett, aztán csak unatkozott..ezt próbáltam elűzni azzal, hogy mindig adtam a kezébe egy kimagozott cseresznyét, hogy vigye, tegye a dobozába (ami vééééletlenül a fürdőszobában volt). Járkált is nagy lelkesen, szemenként hordta, én meg haladtam. Mondjuk annyira boldog nem voltam, amikor megláttam, hogy a doboz helyett a fürdőkádba dobálta be az előtte jó alaposan szétnyomkodott cseresznyeszemeket. Nagy sóhaj, szarni bele. Meg se láttam, hagy csinálja tovább, csak haladjak.
Aztán persze elvesztette a cumiját, amit kerestem vagy fél órán át, mire kiderült, hogy ő szót fogadott és a székre tette le, csak nem arra a székre, és nem abban a szobában, ahová máskor szokta.
Ettől a ponttól kezdve nagyon vártam a nap végét. (hogy miért, azt most nem részletezném..kiscicából veszett macska lett) Mire NF (nemFérj) haza jött, minden rendben is volt.
Csak én vertem ritmusosan a falat, a fejemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése