Nem tudom

miért van az, hogy ha a kölyköknek nyűgjük van, az tutira éjjel 2 és 3 között tetőzik. Nem éjfél körül, amikor még sok szülő ébren van, és nem hajnali 5-6 környékén, amikor sok szülő már ébren van..nem. Éjjel 2 és 3 között, amikor a legtöbb szülő éppen alszik..vagyis aludna.
Ja, ez már nem a kicsi, bevált a tízmilliószoros napon tízmilliószor kért "gyorsanlegyenjobban" kívánság, most a nagy kezdett el az éjszaka közepén fuldokolva köhögni.
Porallergiája van, és, ha az ablak nyitva van, akkor iszonyú hamar megtelik a szobája.
És nem tudom, hogy miért érez sok anya késztetést arra, hogy ilyenkor takarítson..? Az éjszaka közepén. Talán a tehetetlenség miatt? Persze, nem zajolhatok nagyon, mert akkor felverem a többieket. Úgyhogy nem maradt más hátra, mint a ház legtávolabbi pontján a spájz kiganézása. Ó, de én azt hányszor megbántam abban a 2 óra hosszában, amíg ténykedtem!!! Hogy én mekkora hülye vagyok, hogy a francért kell nekem ezt pont most csinálni...miközben a gyerek persze már békésen aludt.
4 órakor adtam föl, és mentem vissza az ágyba.
8-kor már a gyerekszobát takarítottam, ami most kábé púp volt a hátamra, de legalább a sulis cuccokat is szétválogattuk.
A tegnapi nap amúgy is kész káosz volt, későn, 11 körül (este) fejeztem be a befőzést, amit ma persze folytatok. Közben egy tortát is kellett sütnöm, na meg a szokásos itthoni tevékenységek.
Fél kilenc körül jött a gyerek, hogy ha befejeztem a dolgom, adjak már neki vacsorát majd..oké, akkor abból reggeli lesz.:DD De aztán eszembe jutott, hogy a suliban előadta az éhezők viadalát, úgyhogy csapot papot hagytam és elkészítettem a kajáját.

Tudniillik jó fél éven át kérdezgettem reggelente, hogy kér e reggelit, nem e éhes. Furcsállottam is, hogy soha nem akart enni, egy reggel sem (kivéve az első pár hetet, amikor még menő volt az uzsonnás doboz, mert akkor ugyan enni nem evett itthon, de vitt a suliba szendvicset).
 Jó, hogy első óra után kapnak tízórait, de az ébredéstől addig 2 és fél óra eltelik, hogy bírja...tudsz figyelni órán? Persze..aha. Csomagoljak kaját? Nem kell.
A városi szavalóversenyen (amin egyébként második lett) kérdezte meg az egyik tanító néni, hogy mit szokott reggelizni ez a gyerek. Nyilván tudta, hogy semmit, csak próbált tapintatos lenni. Akkor derült ki, hogy az első órát végig nyűglődi, és jelentkezik vagy tízszer, hogy éhes, mikor lesz már tízórai. Hozzáteszem, kap büfépénzt, persze azt sajnálta kajára költeni, azokból azokat az idióta dínókat vette mindig, ami vízben áztatva egyre nagyobb lesz. (kidobtam ma vagy huszat, mert már nem kell). Akkor tényleg majd elsüllyedtem szégyenemben, és ez valahogy olyan frusztrációt indított el bennem, hogy reggelente úgy érzem, rettentő köcsög vagyok (voltam, hétköznap, amíg tartott a suli).
De már új időszámítás van. Csak a nyár és mi. Mert így vagyunk mi.... négyen..egy egész. :)