Elkészült

Hát elkészült.
Először gondolkodtam, hogy vagy a fiam, vagy én rajzolom meg, a mesés, babás, kedves képet...mondom kedveset..de az minden volt, csak kedves nem. Azt reméltem, ha nem lesz jó, lesz majd vicces. De vicces sem lett, inkább ijesztő, az enyém, mert a fiamnak végül nem volt kedve rajzolni.
Elképzeltem hát, leírtam és ráakaszkodtam Juditra, mert tudtam, hogy jól rajzol és jött a légyszilégyszilégyszi...először nemet mondott...na jó, nem. Egyből azt mondta, hogy oké.
Judit szuper csaj, sőt, már szuper anyuka is másfél éve, és szuper feleség is, habár erről a férjét lenne ildomos kérdezni. ;))
 Ezúton is nagyon nagyon köszönöm Judit. :) De tényleg, odavagyok a képért!
Ez lennék én. Kerek fej, elálló fülek, hetyke mosoly és az álmom..egy láblógatós, függőágyban heverészős, uborka szeletekkel szemet eltakarós néhány óra (na jó, néhány nap), amikor az üdítő épp csak egy karnyújtásnyira van tőlem.
Ennek a megvalósulása egyébként nagyon csekély. Több okból is:

- Nincs függőágyam. Volt, de vagy nem tudtam belefeküdni rendesen, vagy ha megmozdultam, kiestem belőle..mozdulatlanul meg nem volt annyira felemelő érzés, hiába is vártam ezerrel koncentrálva, görcsös testtel megfeszülve a lazulás kellemesen pihentető érzését, az nem jött.
Egyszer, első alkalommal,  két száradt vékony girbegurba fatörzset,  épp csak, hogy leástunk a földbe (mérnökök röhögnek)... ahogy középre helyeztem a súlypontot (a fenekem)..egyből összedőlt, úgy, hogy én seggre estem, és, mint a régi Tom és Jerry rajzfilmekben, a fatörzs utána még jól fejbe is vágott.
Szóval függőágyam valószínű nem is lesz. Ha lenne, az üdítő után nyúlva biztos kiborulnék belőle.

-Uborka..ezt mindig tervezem, de talán életem során egyetlen egyszer volt alkalmam/kedvem kipróbálni. Biztosan hatásos is, csak lehet nem egy átmulatott éjszaka után, a másnaposság gőzétől elmámorosodva kellett volna tesztelnem..de úgy tettem, és utána senki nem mondta, hogy húúúdejólnézelki, ezért többször nem is próbálkoztam vele. Ha hat, hasson rendesen..nemde?

-Üdítő...hmm..csak vizet iszom. De lehet tennék bele uborkaszeleteket, meg citromkarikát, esetleg jégkockát is, és akkor nem uborkás-citromos víznek, hanem üdítőnek nevezném.
Szóval ezt azért még nem vetem el.

Úgyhogy a kép igazán engem tükröz, azt szoktam mondani, hogy ez olyan Szilvikés.
Nagyon tetszik. :)
Remélem egy hosszú hosszú kaland vette kezdetét, ha már így, hivatalosan is lett a blogomnak önálló, saját kis arculata. Ami Szilvikés.