Hozzáteszem, hogy ő is előszeretettel égeti egyetlen, drága jó anyukáját, ami után, habár magamban röhögök, de kábé másfél órás fejmosást szoktam tartani a tiszteletről, meg arról, hogy "mégishogygondolodeztdrágafiam"..de erről majd máskor.
Reggel, úton a suliba, az egyik presszónál ott állt egy jégkrémes autó. Mellette egy dobozban sok sok doboz jégkrém. Hangosan megszólaltam:
-Hmmmm, na viszünk belőle egyet?- és nevettem.
Mire az autó mögül elém állt a sofőr. Bennem a levegő is megakadt, a fiam meg csak annyit mondott forgó szemekkel:
-Jajj, anya...
Tovább mentünk, én hangosan röhögve..aztán megakadt a szemem a fülén...úúúú...2 napja kirándulni voltak, akkor az egyik rendezvényen kifestették az arcukat. A gyerekemnek persze a füle is olyan lett. Este elvileg lemosta...az arcáról gyakorlatilag is. Én ráutaló megjegyzéseket tettem, hogy valószínűleg a fülére vízálló festéket kapott...vigyorgott is, azt hittem leesett neki. Tegnap a kertben voltunk, cseresznyét szedni, este csak kiadtam az utasításokat utána, hogy vacsi, fürdés, alvás..abban a nyugodt hiszemben sétáltunk hát a suliba, hogy a gyerekem tiszta...de a fülére tekintve megláttam, hogy még mindig festékes...hihhhhetetlen. Természetesen a suliban is középen ül, elől, szóval a tanító néni is tutira látta már tegnap is. Gyorsan megállítottam, és benyálazott ujjal sikálni kezdtem. Ő szorgosan augatott. Én pedig kifejtettem, hogy a nyállal mosás abban is különbözik a vízzel mosástól, hogy előbbi egy idő után ragacsossá válik, és elveszti a sikamlósságát, szemben az utóbbival. Ekkor az utcaajtó, ahol épp megálltunk, kinyílt, és kilépett egy nő, aki megijedt tőlünk. Hirtelen bocsánatot kértem, és közöltem vele, hogy épp a gyerek fülét takarítom, mert retkes. A fiam hangosan: Anyaaaaa!!!
Valamiért nem akarta, hogy vele menjek a suliig...
Mellesleg, ha ügyes vagyok, akkor ennek a bejegyzésnek déli 12 órakor kell megjelennie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése