Beteg

A tarhonyás hadművelet után alig pár órával, beteg lett a kicsi. Egyik pillanatról a másikra. Persze egyből eszembe jutott, hogy mekkora köcsög vagyok, szórakoztam rajtuk..most meg tessék, beteg lett.
Utálom, amikor betegek. A kicsi nem szokott túl magas lázat produkálni, nála 39 fok a plafon, legalábbis eddig, a fő gond inkább az, hogy ő olyan hányós, fosós beteg. Nincs ijesztőbb annál, amikor egy pici babából orrán száján ömlik a cucc. Főleg, ha közben a segge is spriccel.
A nagyobb ezzel szemben 40 fokig észre se nagyon veszi, ha beteg, ő nem is hányós, nem is fosós, inkább köhögős taknyolós.
Úgyhogy tegnap egy hasmenéssel indult a lavina, nem baj, biztos jön a foga (álmodozni jó). De a láza is felment, majd hányni is kezdett, a vb első meccsét vergődő gyerekkel az ölben volt szabad nézni, végig mondókázva, dalolva, magamra erőltetett legmegnyugtatóbb hanghordozással. Amikor már minden ismert dalt felsorakoztattam, és ő mindegyikre ordítással reagált, akkor jött az egy kis bárány hopp, két kisbárány hopp..huszonnégyig jutottam, majdnem el is aludt. Sírás...anyuka (én), halkan, monoton hangon: jajdejó..fúj a szél..jön be a jóóó friss levegő. Vagy százötvenszer duruzsoltam a fülébe ezt, és nem unta meg.
Elaludt.
Csak ne hányjon..csak ne hányjon...
Egy órányi nyugi, aztán vergődés.
Amikor éjfél után döntöttem a hűtőfürdő mellett, igazán rendes gyerek módjára a fürdőszobába hányt be, lázcsillapító szirup lenyelése után 10 perccel. (csak, hogy gondolkodhasson az ember, hogy felszívódott vagy sem...arra apelláltam, hogy nem volt rózsaszín zselé a hányásban, így valószínű felszívódott) Ő az egyébként, aki szereti a hűtőfürdőt. Iszonyú tökös kis fickó.
Ezután egy idő múlva végre elaludt, és fél hatig nyugodtan pihent. Azóta újra emelkedő láz szindrómát produkál, úgyhogy nem maradhat ki a doki.
A derekam leszakad.

Megfigyeltem valamit..így 8 évnyi gyereknevelés után, ami lehet, hogy le is van írva némely szakkönyvben, szóval nem biztos, hogy én találtam fel.
Amikor azt érezni a gyereken, hogy a homlokán simán megsülne a tojás, a hónaljában pedig megpirulna a virsli..de a lábai még hidegek..akkor nem kell még a végét várni..aztán jön csak a java. Amikor már a lába is forró, na akkor érte el a láz a tetőfokát.
Ezzel a felfedezésemmel egy időben belegondoltam, hogy hányszor is hagytam méretlenül a hőjét...mert a fejét ugyan melegnek éreztem, de a lába hideg volt..és az elmúlt egy évben én mindig a lábának a hőjére adtam. Ha a kis lábujjai melegek, akkor lázas..addig nem..addig csak hisztis valami miatt..a frászt. Alapos vállveregetés..és induljon a nap.

A hülye dátummal és idővel még mindig nem boldogulok. Ha automatán hagyom, előző napi dátumon jelenik meg a bejegyzés. Az ütemezést feladtam..egy darabig.