Rettentően

megkívántam egy jóóóó rántott májat..szégyen vagy sem, még sosem mertem csinálni.
Mindig féltem, hogy nyers marad, vagy megkeményedik, ezért inkább hagytam.
Nem mintha annyira odalennék érte, de néha ráfanyalodok, és olyankor nagyon örülnék neki, ha lenne valaki, aki elkészíti a családnak.

Tegnap nem estünk egymás torkának..mondjuk este egymásnak sem, de megkockáztatom, hogy eddig ez volt a legjobb évfordulónk..mert teljesen eseménytelenül, nyugisan telt. Vagyis nem. Munkát adtam NF-nek, az egyik több, mint 20 éves cseresznyefát kellett gyökerestől kiásni és kiforgatni a földből..azzal elvolt. Én meg semmit, de semmit nem csináltam. Még csak a mosatlant se pakoltam arrébb...pfejj. Igazi házi tündér voltam tehát, minden anyós álma. Szidhatott volna szegény, kedvére.

Jóóó..köcsög vagyok, nem is ismertem az anyósomat..de engem biztos, hogy szeretett volna, úgy képzelem.

Mesélhetnék hűtő és fal közé beszorult másfél évesről..gondolkodtam, hogy hagyjam e ott egy kicsit, de aztán megesett rajta a szívem..
Mesélhetnék pottyantós vécébe kakkantós NF-ről..és arról, hogyan prezentálta itthon az eseményeket a fölé guggolásról, és a zümmögő legyek elhajtásáról.
Mesélhetnék kitűnő bizonyítványról, dícséretről, jutalomról, tapsról és könnyekről...
Majd újra szóba hozhatnám a másfél évest, aki megtanulta NF-től megfelelő időben alkalmazni azt a szót, hogy "takony" (persze csak átvitt értelemben).
NF szerint ugyanis 3 éves kor fölött minden gyerek "takony". Vagy "quattro takony". A tévében ment épp egy ötkeres reklám, amire kicsi dömper felfigyelt..eddig olyan ügyesen alkalmazta, hogy lány, és azt, hogy fiú...de most némi gondolkodás után közölte rájuk mutatva, hogy "takony".
Először kitört belőlem, hogy ez igazán remek, de aztán NF annyira röhögött, hogy rám is átragadt, szóval a kis törpe tuti azt szűri le ebből, hogy ezt ő nagyon ügyesen csinálta. Már várom, amikor valamelyik játszótéren (nem mintha sűrűn járnánk játszótérre) letaknyoz valakit..egy élmény lesz.