Szemészeten

voltunk tegnap, a nagyobbik fiammal.
Egyszerre több pácienst hívtak be, így élőben néztük végig, hogy az egyik pasinak kivesznek a szeméből valamilyen idegen anyagot..A drága gyerekem ezt olyan megrökönyödéssel bámulta, hogy hiába integettem neki a túloldalról, észre se vette..próbáltam volna elmutogatni neki, hogy rajta ilyen jellegű beavatkozást nem fognak végezni.
Aztán mire tágra meredt szemmel rám nézett, azt sugallva, hogy: miafrancvan, errőlnagyonnemvoltszóanyaaaa..addigra már nem tudtam semmit jelelni, mert ő következett. De nagyon hősies volt.
Mondjuk, a dokit simán hátba tudtam volna vágni..
Amikor a sportorvosnál kiderült, hogy nem tökéletes a látása a fiamnak, teljesen el volt kedvetlenedve. Nem győztem keresni a szemüveges sportolók fotóit, meg vagányabbnál vagányabb kereteket, hogy megbarátkozzon a gondolattal. Erre az orvos azt mondja neki:  Hát, hogy fogsz te kinézni a pályán, vagy egy lovon, szemüvegben?
Na, hogy baszd meg.
A gyerek rám pillantott, ártatlanul..én meg visszapillantottam, tekintetemben azzal a kérdéssel: Lefejeljem?
Szerencsére az asszisztens megtette helyettem. Na jó, le nem fejelte, de úgy lehurrogta a dokit, hogy csak lestünk.

Végül úgy tűnik, hogy jelenleg még nem kell szemüveg. Tévesztés volt, homályosabb látás is, de amíg nincs panasz, és nem zavarja a tanulásban, addig nem kell.

Innentől fogva a napom móka és kacagás volt. Mindenen röhögtem, mindenkivel szórakoztam.

Még este sütöttem NF-nek egy finom málnás sütit is..hogy kedveskedjek neki. Persze, szerinte ő kedveskedett azzal, hogy hozott málnát...hiába mondtam, hogy nem, mert én mondtam neki, hogy hozzon, ő csak megtette, amit kértem..az nem kedveskedés, hanem természetes velejárója a kapcsolatunknak.

Azon viszont nem annyira röhögök, hogy össze vagyok csípkedve. A fiam, hol máshol..a boltban vett észre a lábfejemen 4 darab csípést (újabbakat). Közölte is hangosan, hogy nagyszerű, tuti, hogy bolhásak vagyunk, most mi lesz..Neeem..senki meg sem hallotta. Úgyhogy közöltem vele mosolyogva, hogy kezdjen el rázkódni, hátha akkor lehullanak és ott hagyjuk őket az üzlet közepén, hogy majd másokra jól rámásszanak. Hát nem el kezdte magát rázni?

Úgy slusszpoénként kifelé menet, szintén jó hangosan rám szólt, hogy: Te nem akarod kifizetni???!!!
Nem tudom mit csinál mellettem, amíg a kasszánál vagyunk??!!

Persze, ilyenkor hazáig durrogok, hogy demérkellígyleégetniszülőanyádatédesfiam??
Utána jóvá tette...nem túl rég kaptunk az egyik nénitől egy nagyon finom sütit. Mondtam neki, hogy, ha már átviszi megmutatni a bizonyítványát, akkor kérje már el a receptjét is annak a sütinek...recept nélkül jött haza, de a rendelést leadta..a jó biziért cserébe kap egy tepsi süteményt. Na ja..van üzleti érzék...nekem meg lassan nem kell több pirosítót vennem.

NEM VAGYUNK BOLHÁSAK. :)