A harmadik

Amióta az eszemet tudom, mindig lányos anyukának tartottam magam. Biztos voltam benne, hogy nekem csak lányom születhet, egyetlen darab.
Amiben még biztos voltam, az az, hogy nekem csak egy gyerekhez van idegrendszerem.

A felállás azóta a következő. Fiam született. Kettő is, igaz 7 év különbséggel.
Az elsőnél aránylag könnyen megbarátkoztam a gondolattal. Tulajdonképp bele is törődtem, hogy akkor nekem már nem lesz lányom. Lévén, hogy nem szülök több gyereket. De nem baj, mert szuper srác.

Az évek igazán nyugodt mederben teltek.
Aztán az életembe csöppent - és ez szó szerint értendő- a második gyerekem. Ha szépen akarok fogalmazni, akkor ő amolyan Hoppábaba, ha a nevén akarom nevezni a dolgokat, akkor "kiszakadtagumibasszus" baba. Az eset pikantériája, hogy azon a tavaszon lehetőségünk volt kettesben kizökkenni kicsit a hétköznapokból..nem szép hazánkban..eltelt öt nap, haza jöttünk..akkor már késő volt bármit is tenni. Én alapjáraton is paráztam attól mindig, hogy teherbe esem, főleg úgy, hogy nem beszéltük meg. Tulajdonképp hajlamos voltam pár nap késés miatt akkor is tesztet venni már tizenéves korom végén is, ha csak valami földöntúli csoda folytán történhetett volna megtermékenyítés. Ki tudja..ugye, annyi mindent hallani. :))
No, de eltelt pár nap, késett is kicsit, aztán megjött. Nagy..naaaagy sóhaj.

Következő hónapban költöztünk, ráadásként a munkahelyem is megszűnt, csak úgy extra bónuszként. Az első nekikeseredés után még örültem is a -terveim szerinti- pár hét pihenőnek..jól jött a berendezkedéshez.
Egyik reggel a verandára kiülve kortyolgattam a hajnali napsütéses, de még hűvös időben a kávémat...és bevillant egy gondolat..bementem, és megnéztem a naptáramat...furcsa..talán elfelejtettem beírni..egy napot még remegtem magamban, majd másnap vettem egy tesztet...pozitív.
Sírtam. Hát....nem az örömtől. Később az örömtől is, hogy lányom lesz. Hogy ezt a Sors direkt így rendezte!!!!  Aztán sírtam két napig, amikor közölték, hogy fiú. Nagyon fiú. Ja..a Sors, mi? Nyilvánvalóan nem cserélném el, egyetlen lányra sem, de azt hiszem, ez örökre felbüffen majd bennem.
A második dolog, amiben biztos voltam -az idegrendszeremmel kapcsolatban- nos, az azóta sem változott. :)))