nap sikerén felbuzdulva jó lenne ma folytatni a ház kiganézását.
Nem tudom hány kerttulajdonos gondolkodik még így június közepén...én se szoktam. Itt áll még 3 ládányi cseresznye, érik a meggy, a cukkini (mintha azzal olyan nagy munka lenne).
Tegnap, hogy bele tudjak szállni a kádba, délután fél ötkor úgy döntöttem ideje összekapni magam. Vödrökbe kezdtem gyűjteni és adtam a szomszédnak egy vödörnyit, vittem a fiam lovasoktatójának egy vödörnyit, és az egyik tanítónéninek is. Itt laknak néhány házzal arrébb.
A gyerekszoba takarításában egyébként mindkét gyerekem aktívan részt vett. A kicsi, mint ahogyan egy kukafunhoz illik, mindent kidobott, a nagy pedig szedte ki, amit mégis meg akart tartani. Hülyét tudok kapni ettől a kukamániától egyébként. Naponta minimum nyolcszor játssza el, hogy a kuka előtt hisztizik (csukott ajtó mögött van), hogy engedjem be. Persze, ha megengedem, hogy ő dobjon ki valamit, akkor abból biztos, hogy nyakig szemétben turkálás lesz, aztán pedig hiszti, amiért kihozom onnan.
Vétóztam a takarításos ötletemet. Elmegyünk fatapaszért, meg csiszolóvászonért, mert felújítok egy íróasztalt. Ami, ha jól sikerül, a gyerekszobában kap helyet. Ha meg nem, akkor valahová eldugjuk.
Ja, igen. Ezt is most akarom. Nem, nem szeretném. Akarom. A cseresznyeszezon kellős közepén. Újabb laza vállveregtés után (e remek ötletért), ideje összekapnom magunkat, és elindulni, belecsapni a lecsóba..és megnézni, hogy miért van ilyen feltűnően csendben a kicsi gyerekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése