itthon lesz a nagyobbik fiam is.
Igyekszem elkészülni az íróasztallal addigra, majd amíg a kicsi alszik, felviszem a második réteg fedőfestéket is.
Mondhatnám a tegnapra, hogy érdektelen nap volt, de nem. Csak sajnos nem olyan esemény történt, amelyre szívesen emlékeznék. Szuuuszáááá....
Térjünk is vissza gyorsan a projektre.
Tegnap reggel elmentem AZ üzletbe. Az eladó készségesen kikeverte nekem a színt. Aztán megkérdeztem, hogy ha véletlenül nem lesz elég a lakk az asztalra, tud e nekem olyan lakkot adni, amilyet akarok. Mi történt? Nem azt mondta, hogy persze..hanem megpróbált meggyőzni arról, hogy nekem erre a fedőre már nem kell lakk.:))) Ilyen lehet, amikor mindenáron szabadulnának valakitől?
Kell rá lakk. Persze, hogy kell. De azért odaszóltam neki, hogy: ha megegyezünk abban, hogy ha bármi probléma lesz a festékkel, akkor kapok egy liternyi ingyen lakkot, akkor felőlem...
Rám nézett, felsóhajtott, majd elővette a katalógusát, és elolvasta a termék ismertetőjét. Aztán persze már szabadkozott, hogy végülis gyerekek használják majd, és blablablabla...döntsem el én, szerinte továbbra sem kell.
Két lehetőség merült fel bennem:
Az egyik, hogy többé be nem teszem oda a lábam és inkább megyek 25 kilométerrel arrébb festéket kevertetni,
vagy
csakazértis alapon minden héten bemegyek valami kis apróság miatt. Esetleg tanácsot kérni, amit aztán lefikázhatok..
(NF az első variációra tette a voksát, mondván, ha nekem megfordult a fejemben az ásó és fúrógép használata, valószínű az eladónak is)
No jó. Ma nem vagyok épp emberszerető hangulatban. Majd csiszolok a közérzetemen. Megyek is és bedugom a flexet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése