Családi üzelmek

Az elmúlt néhány órában eszembe jutott párszor a film..
A kedvenc jelenetem, amikor az egyik fickó megujjazza a másik fülét. Ez, ha eszembe jut, mindig rám tör a röhögés.

Meg is találtam, 1:30 körül van.

Mostanában egyébként annyira jó filmeket fogok ki. Na jó, úgy helyes a kijelentés, ha hozzá teszem, hogy a maguk nemében jók.

 Olyan könnyed, laza, amiken nagyon nem kell agyalni, de, ha ahhoz van kedvem, hogy ezt mégis megtegyem, akkor arra is van lehetőségem. Hja, mondjuk nőből vagyok, tudok én mindenen agyalni, és mindenbe mélyenszántó gondolatokat találni. Nem hiszem, hogy ezzel a képességemmel nagyon egyedül lennék. Miss Kombina.

Ilyen filmek voltak mostanában a Joséphine, és a Gyerekek vagy egyebek. Ez utóbbinak az elejét megnézettem NF-el is, addig a pontig, amíg Sophie Marceau orrba nem vágja a férjét. Nem mintha szólna, ha nem pakolok, vagy nincs kedvem főzni, de azért miheztartás végett úgy gondoltam, nem árt, ha látja a jelenetet.
És, hogy mikor nézem ezt meg, hogy nyugtom legyen? Hát, amikor már alszik az egész csapat. Igen, ez egyet jelent azzal, hogy napok óta kábé éjjel egykor kapcsolom ki a tévét..és egyet jelent azzal is, hogy reggel 7-kor, mikor a kicsi ébreszt, nem vagyok semmi más, csak egy mosott szarcsimbók. Merthogy mostanában éjjel fél 3-kor előszeretettel közli, hogy vizet kér. Hangosan..vízvízáááhhh. Persze, ahhoz nem elég hangosan, hogy az apja hallja meg.

Azt hiszem, az az eset forog fent, hogy nekem most ki kell gondolnom valamilyen túrós sütit, de gyorsan..amíg itt írsogáltam, szépen megcsócsáltam a kezem közelében lévő sült szalonna darabokat, amit a csuszához sütöttem. Azt ugyanis nem szereti senki, csak, ha van hozzá szalonna. Most meg..már nincs.