Az én gyerekeim imádnak mezítlábaskodni. Ilyenkor nem zavar, hűvösebb időben már inkább.
Ma azonban kiderült, hogyan lehet elérni, hogy papucsot húzzanak a lábukra, anélkül, hogy sűrű anyázások közepette papagájt játszanánk.
A titok nyitja, a tarhonyás hús. Szedjük ki a tányérra, majd hagyjuk, hogy legkisebb csemeténk (jelen esetben 17 hónapos, ha jól számolom) teljesen egyedül kanalazza a szájába az ételt. Amikor úgy döntött, hogy befejezte, még ne távolítsuk el a közeléből a maradékot. Hagyjuk játszani vele.
Ezután engedjük útjára. Ekkor a ruhájáról is fog lehullani, szépen beborítva a lakásunk legeldugottabb pontjait is, ahol felnőtt nem jár, de gyerek biztos, hogy igen.
A melegben ezek a tarhonyaszemek elég hamar, tulajdonképp néhány óra leforgása alatt megszáradnak.
Először csak azt vesszük észre, hogy nagyobbacska csemeté(i)nk egy egy lépésnél a lábát fölemeli, és a kezével végigsöpör a talpán. Majd fel fog tűnni, hogy a legkisebb figyelni kezdi, hogy hová léphet!
Kis idő múlva feladják..az apró szemek gombostűfejként szúródnak a talpukba.
A kicsi a szandáljával a kezében szalad felénk, mintha aknamezőn lépkedne, és elszántan hangoztatja, hogy "szanszafeeszanszafee". A nagyobb pedig, mintha mindig is ez lett volna a természetes, közömbös arccal papucsban jelenik meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése