2014. július 1., kedd

Nyáladzik

Megint nyáladzik a kicsi. De rettenetesen. Mint egy szaftos húst látó bulldog. A ruháját akár ki is csavarhatnám 10 percenként. Jön az a bizonyos 13. fog. Valahol. Megtapogatnám az ínyét, de nem hiszem, hogy bárki önszántából, örömmel és szeretetből nyúlna egy piranha szájába. Én se teszem. Életveszélyes művelet lenne, de legalábbis baleset esélyes.
De a lényeg. Ez a gyerek..ha énekelek, mintha egyfajta sokkot kapna, vagy hipnotizálva lenne. A szemét tágra nyitja, a száját kitátja, vagy inkább leesik az álla, és csak néz..de az arcáról nem lehet leolvasni semmit. Se egy mosoly, se egy félrehúzott száj..semmi.
NF szerint csodál. Na, persze. Engem. A nagyobb 2 és fél éves volt, amikor kérte, hogy ne énekeljek neki többet. Ha próbálkoztam, akkor csak fintorgott, vagy szimplán befogta a fülét. Persze, azóta már van, hogy egy darabig együtt énekelünk, de soha nem hagyja ki, hogy megjegyzést tegyen, vagy kérdezzen..legutóbb azt kérdezte, hogy hogy lehet, hogy én soha nem buktam meg énekből..ez azt hiszem mindent elárul.
Teljesen, azaz abszolút nemhallásom van. Botfülem. Az se tűnik fel, ha valaki hamisan énekel. Kicsit se.
Mégis, csak arra tudok gondolni, hogy valamennyire tetszik neki, mert bár nem reagál, de néhány perc múlva ismételni kezdi mosolyogva a dalból megjegyzett szót. És én ilyenkor, természetesen, jó anyukaként újra énekelni kezdek. És ő akkor újra felveszi ezt a kis bárgyú ábrázatot. Lehet befelé koncentrál, és próbálja kiszűrni belőle a jobb hangokat. Nem tudom.

Alig várom, hogy megmondja mi a szitu.

-Egyébként, egyszer kaptam ötöst énekből. Éneklésre. Bizony. Azért, mert véletlenül tisztán énekeltem ki egy tercet. Gimi másodiktól pedig, nekem elég volt elszavalni a dalokat, ha feleltem énekből. Ezért nem buktam meg.- (ezt csak úgy megjegyeztem)

Ma is énekeltem. Az ember strandra járt, az Elmo dalát..ja, és a Coco Jumbo-t (nem röhögni). Ő pedig állt, egy picit előre hajolva, sokkhatás alatt, és mire a dalok végére értem, előtte a földön akkora nyáltócsa keletkezett, hogy simán fel tudtam volna mosni vele a padlót. A kis drága pedig megfogta a gumikacsát, közölte, hogy víz..és úsztatta a sípoló jószágot. Ami már nem sípol, mert tele ment nyállal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése