Éjjel, 0 óra 30...azt álmodom, hogy valaki folyamatosan ütögeti a vállam, hogy ébredjek. Én alszom tovább, de ez a kép és érzés egyre valóságosabb lesz. Nem, mégsem álmodom. És akkor megrémülök. A szívem hirtelen olyan sebességgel kezd verni, hogy látom magam fölött a szövegbuborékban a szívverések számát. 189..épp, mint a margarinos reklámban, amit a szívünk egészségéért érdemes fogyasztani. (hja, persze)
A nagyobb az.
-Mi az?
-Jó éjt
(uhhhhhhhh....álmában átjött az alvó gyerekem jó éjszakát kívánni)
Vigyorog..
-Jó éj t- mondom neki én is, mire ő sarkon fordul és elrobog a szobájába.
Éjjel 2 óra 8 perc. Valaki itt van, valaki mellettem kopogtat valamit. Megijedek. A szívem megint ezerrel kalimpál. A szemem kipattan és látok valamit a fejem felett. Gyorsan odanyúlok, és ellököm. A karja volt, amint mellettem a paplant kopogtatja, azt gondolván, hogy a paplan a vállam.
A szívbaj kerülget, felcsattanok:
- Mi az?
Vigyorog.
- Semmi.
- Menjél pisilni - mondom neki én, mert ha álmában mászkál, akkor annak általában a sok élményen kívül az az oka, hogy pisilnie kell, csak nem fogja fel.
El is indul..a szobájába. Ó he..
Felpattanok, nehogy odapisiljen. Átfordítom a testét a helyes menetirányba és mögötte haladok. Ilyenkor szépen utasítani kell, hogy tolja le a gatyát, meg, hogy jó helyre pisiljen, mert amúgy csak cselekszik, minden gondolat, és általános viselkedési formán kívül.
Miután ő visszafeküdt, az én szívem még mindig annyira dobogott, hogy egy órán át forgolódtam az ágyban, mire végül újra álomba szenderültem...
Igen...három óra után...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése