Na olyanom nekem nincs. Jó ideje már.
Valami beidegződés lehet ez nálam, mert gyerekként alig vártam, hogy esőkabátról végre áttérhessek az ernyőre. Aztán felnőttként meg inkább a kapucnira. Nem egy nőies dolog lehet, de babakocsit tolni esernyővel, és közben szerencsétlenkedni a vacak járdákon..na hát, higgyétek el, az sem az.
Tuti vannak sokan, akik tudják miről beszélek..ugyeugye..;))
Csakhogy most nyár van, dzseki nem kell, és igazából elég hülyén venné ki magát, ha bőrig ázva érkeznék a sarki kisboltba. És ezt így éreztem tegnap is.
Szóval talán ideje visszatérnem valamelyest a civilizációba, és egy esőmentes pillanatban elrobogni vásárolni egy esernyőt. Nem, nem úgy, mint emlékkönyvet. Hanem komolyan.
A gyermekorvosunk egy nagyon elegáns nő. A kocsija még esőben is patyolattiszta, szerintem kikerüli a pocsolyákat vagy nem tudom. A cipője..lehet bármilyen latyak, soha, de soha nem sáros..még a nadrágját sem csapja föl sehol sem. Nem úgy, mint én, hogy elől csapom össze magam..térdig!!
Szóval, amikor ő először jött hozzánk, a kicsi születése után, éppen esett az eső. NF ment ki elé, hogy beengedje. Később csodálattal mesélte, hogy a kocsijából úgy szállt ki, mint a sztárok. Ajtó kinyit, esernyő kidug, esernyő szétnyit, egyik láb kecsesen a földre, amit lassan követ a másik, majd mosolyogva elegánsan kiszáll. Hmm..a pár hetes baba mellett, meg később a pár hónapos baba mellett, bevallom, bizony sokszor irigyeltem, miközben magamat egy igénytelen tramplinak éreztem. Volt olyan, hogy épp csak föl akartam szaladni hozzá, hogy tápszert írassak, persze esőben, és ő épp előttem sétált. Gyönyörű tisztán, kecsesen..körülötte mindenki sáros cipőben, én még nyakig fölcsapva.. Na, hát inkább visszafordultam...és megvártam, míg eláll...legalább tisztán érkezzek. Azóta egyébként megtudtam, hogy őt még nevelőnők nevelték meg a helyes sétálásra, meg mindenre..úgyhogy előnyből indult.:))
De ma azért veszek egy ernyőt. És gyakorlom vele a kecses tiszta lépteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése