a gyerekhadnak való nagy főzésnek (legalábbis egy hétre), túl vagyunk a dokin és a kötelező védőoltáson is. A ház kiganézása után jöhet végre egy nagy szusszanás. Éppen beharangoztam a családnak, hogy ne is számítsanak nagy főzésekre, amikor NF ma azzal indított, hogy csülökpörkölt lenne a vágya. "Főzd meg magadnak" gondolatmenettel föltettem egy fazék vizet a mirelit szilvás gombócnak. Amit már kétszer elzártam a délelőtt folyamán, mert elmentünk homokért a gyerekeknek, aztán meg visszasétáltam egy homokozó készletért is.
A védőoltás után az éjjelünk nem volt túl rózsás, mert fájt a karja a kis chilinek minden mozdulatnál..ami egyenlő sok sok nyöszörgéssel és sírással. Meg sajnálkozással és idegbajjal. Szóval a fáradtság kezd elég durva méreteket ölteni. Ehhez nyilván hozzájárul a szokásos havi női nyavaja, meg a hirtelen időváltozás is. Hát, nem vagyok egy mai csirke.
Úgyhogy most végre tényleg megfőzöm a gombócot, és utána befekszem pici porontyom mellé, remélhetőleg 2-2 és fél órányi szundikálásra. Addig úgyse tudok porszívózni, amíg alszik, a portörlést ugyan letudhatnám, meg a csendesebb pakolászást is..de picinyke ingerenciát sem érzek eme igazán rendes anyukának való cselekedetre. Bizony, akkor fogok takarítani, amikor a gyerek ébren van. És igen, ahelyett, hogy vele játszanék, ganézok majd. Még az is lehet, hogy mire észhez térek, haza ér a nagyobbik is, aki lovastáborban tengeti az idejét, ma már valószínűleg kissé szomorkásan, mert ez az utolsó nap. Szóval akkor két gyereknek kell nélkülöznie, mindaddig, amíg legalább elviselhető kinézetet ölt a ház.
Behoztam a hatalmasra nőtt cukkiniket is, először majdnem azt töltöttem meg, legalábbis az egyiküket, de nem akartam a takarítás mellett még azzal is tetézni a dolgokat, hogy köcsög módon megint cukkinit pakolok eléjük. Vagy patiszont. Valószínű mindkettőt egyformán kitörő lelkesedéssel fogadná rajtam kívül mindegyikőjük. Azaz, hogy óó, na fasza, aaa, és ehhez hasonló jelzőkkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése